Seprűtároló

Synestra türelmetlenül dobolt ujjaival az asztalon. El se tudta képzelni, hogy hol lehet a barátnője, hiszen csak a seprűtárolóba ment el berakni a seprűjét. Az pedig már tíz perce volt. Tíz hosszú perce, míg ő egyedül ült a könyvtárban és nézhette, ahogy Ron Weasley és Hermione Granger hosszú khm…szüneteket tartva tanulnak. Nem mintha akármelyikükkel is baja lett volna, nem. Kedvelte őket…külön-külön. De így, egymás szájában kifejezetten irritálóak voltak. Még, ha…

Idegesen pattant fel, és Madam Cvikker helytelenítő tekintetére ügyet sem vetve, kicsörtetett a helyiségből. Egyenesen a tároló felé vette az irányt, és magában veszettül szitkozódott. Pedig már megszokhatta volna. Bosiet mindig eltérítette valami (vagy valaki), mint például az éppen fagyizó Harry Potter, vagy az új SVK tanár, Brian Kinney, vagy a hetente felbukkanó Lucius Malfoy…szóval egyáltalán nem kellett volna meglepődnie, hogy ezt az igazán egyszerű feladatot sem tudja normál idő alatt véghezvinni.

Jobbra fordult és…Bosie ott állt a nyitott seprűtároló előtt…a seprűjével a kezében. És csak bámult, éppen csak a nyála nem csorgott.

-Bosie, mi az eget csiná…-öhm…nem jutott tovább a már megtervezett monológban, a látvány őt is letaglózta. Rohadt mázlista Bosie!!!

Igen, az apró helyiségben Harry Potter és Draco Malfoy állt félreérthetetlen helyzetben. Vagyis inkább mondjuk, hogy a griffendéles nekinyomta a falnak a mardekárost, aki lábait a fekete hajú dereka köré fonta…és csókolóztak. Szenvedélyesen, mindenről elfeledkezve, szinte falták a másikat. Draco ujjait a fekete tincsekbe temette és aprókat nyögött, ahogy Harry a nyakát halmozta el csókokkal. Közelebb húzta magához a feketét, és visszakövetelte ajkait. Újabb észveszejtő csókcsatába kezdtek, közben Harry keze beférkőzött Draco inge alá, így akadálytalanul kényeztethette a szőkét, aki hátravetett fejjel élvezte az ujjak játékát. Már hevesen zihált, és megpróbálta még jobban magához szorítani a másik fiút.

-Ohh, Harry-nyögött fel, mikor az ujjak lejjebb kalandoztak. És…Bosie kezéből kiesett a seprű. Mindkét fiú ijedten fordult a hang irányába.

Synestrának körülbelül tíz másodpercébe tellett, míg felszedte az állát a földről, visszanyomkodta kidülledt szemeit, és édes mosolyt varázsolt az arcára. Közben Bosie is letörölgette a nyálat a szája széléről és tágra nyílt szemekkel, teljesült-a-kedvenc-vágyálmom vigyorral nézett végig a két fiún, akik még mindig borzosan, kipirult arccal álltak ugyanabban a pózban.

-Mióta vagytok itt?-kérdezte végül Draco, miközben lefejtette lábait Harry derekáról (a lányok nagy sajnálatára).

- Sajnos nem elég ideje, de azért élveztük az előadást-válaszolta Synestra, és gondolatban felírta a karácsonyi ajándéklistájának az élére ennek a jelenetnek a megismétlését, és persze, a kis telhetetlen, a folytatását is.

-Ez, szóval ez nem az, aminek látszik-dadogta a szőke, miközben megpróbálta szalonképes állapotba hozni magát.

Bosieból kitört a nevetés.

-Ne…nem az, aminek látszik?-kérdezte és igyekezett nem megfulladni -Szóval Potter nem nyomott neki a falnak, smárolt le, és te nem húztad magadra, kapaszkodtál rá, és nem akartál könyörögni neki, hogy dugjon meg.

-Ne…hem.

-Akkor mit csináltatok-kérdezte Syn, közben azt latolgatta, hogy megrepedtek-e a bordái a visszatartott nevetéstől.

-Mi…izé…

-Ugye nem mondjátok el senkinek?-vágott közbe Harry, aki már rájött, hogy hiába próbálkozik Draco, ezt már úgysem tudják letagadni.

-Mi???Ugyan, senkinek…-mondta mosolyogva Syn.

-De van néhány feltételünk….

Igen, Bosie mindig megkapja, amit akar.