Cím: Verba volant, scripta manent (A szó elszáll, az írás megmarad)

Páros: Remus/Sirius

Korhatár: NC-17 (18+)

Műfaj: slash, PWP

Figyelmeztetések: BDSM!!!, idétlenség, helyenként durva nyelvezet, plusz néhány óra alatt írtam, úgyhogy olyan is:S

Jogok: Hármat lehet találgatni, hogy kié. Nem örülne neki, ha ezt olvasná.

Játszódik: Roxfort után 5 perccel, Azkaban előtt évekkel.

Írói megjegyzés: Szeretnék magától a két karaktertől is külön elnézést kérni, hogy egy ilyen sztoriban szerepeltettem őket. Bocsesz. *elvörösödik*  Továbbá: hiába a hangzatos latin cím, egy igen egyszerű kis történet ez. Plusz még abban nem vagyok biztos, hogy teljesen érthető-e, tehát, hogy világosan van-e megfogalmazva, mert vannak olyan mondatok benne, amikor csak utaltam bizonyos dolgokra. Remélem, azért lejön a lényeg. (Ami mondjuk nem túl magvas, az igaz:))

Szerkesztői megjegyzés: Köszönöm szépen, can, hogy feltehettük, szerintem nagyon édes, ajánlom mindenkinek. A korhatárt pedig tök őszintén nem raknám 14-nél feljebb, de ez már saját züllöttség:P Jó olvasást!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Akkor minden oké, igaz? Te is szeretnéd, ugye?

- Persze.

- Jó, akkor essünk neki. – Sirius gondterhelten sóhajtott egyet, majd ráült Remusra, aki hanyatt feküdt az ágyon.

- Aú! – nyögött fel a barna hajú fiú. – Kicsit finomabban! Így hamarosan leáll a vérkeringésem.

- Bocsibocsi. Így kényelmesebb? – kérdezte, miközben ügyetlenül fészkelődött a barátján.

- Igen, így már sokkal jobb, köszi – mondta a másik megkönnyebbülten.

- Kölcsönkérted a mugli szomszédoktól azt az izét?

- Palmeréknak hívják őket. Itt van kettő, tessék – nyújtotta Tapmancs felé a balját.

- Jó. Te jó ég, és ahhoz milyen bűbáj is kell? Totál elfelejtettem, annyira zavarban vagyok.

- Jaj! – temette arcát a tenyerébe Holdsáp. – Ez is jó lesz – mondta és Sirius kezébe nyomott egy kis dobozt.

- Ezzel mit csináljak? – nézett rá a másik értetlenül.

- Megmutatom.

Kinyitotta a dobozt, és kihúzott belőle egy icipici fadarabot. Egy sercintés, és „lőn világosság”.

Az animágus szájtátva bámulta a kis lángocskát: - Áh! Ez állati!

- Szerintem is poénosabb, mint a varázslat. Add ide azt gyorsan!

Remus meggyújtotta a gyertyát, ami eddig az éjjeliszekrényen hevert.

- Akkor…- kezdte Tapmancs. – Öööö… rakd rám azt a hogyishívjákot, légyszi’.

- Ruhacsipesz.

- Igen, persze – hebegte a fekete hajú.

Remus annak rendje és módja szerint rárakta.

- ÁÁÁÁÁÁ! Basszus! Ez valami RETTENET! SZEDD LE RÓLAM!

De Sirius nem várta meg, míg a barátja cselekszik, inkább saját maga vette kézbe a dolgot. Gyorsan lerántotta a mellbimbójáról azt a műanyag vackot.

- ÁÁÁÁÁÁÁ! Anyám! Levenni még rosszabb! – kiáltotta, majd méla undorral jó messzire eldobta.

********

- Akkor most mi legyen?- kérdezte Sirius tanácstalanul.

- Próbáljuk meg.

- Tényleg? – vigyorgott Tapmancs, és szemében gonosz kis szikrák gyúltak.

- Naná! – kacsintott rá Remus. – De azért legyél óvatos, kérlek.

- Ez természetes. Kikerülöm a sebhelyeket – súgta és homlokon csókolta szerelmét.

Remus visszapuszilta őt a száján. A fekete hajú egyik kezével lassan felemelte a karcsú, fehér gyertyát, ami azóta már a negyedéig leégett. Gyengéden végigsimított a másik fiú hasán, aki erre megremegett, és halkan zihálni kezdett. Sirius érezte, amint ágyéka életre kel. „Váó! Ez az! Alakul.”- gondolta. Egy viaszcsepp csendben lecsöppent az égő gyertyáról.

- A kurva életbe! EZ KIBASZOTTUL FORRÓ! Vidd a közelemből AZONNAL!

Sirius elkerekedett szemmel nézett társára.

- Holdsáp, te mióta beszélsz így?!

- Most óta – hangzott a lakonikus válasz.

********

- Te, Tapmancs!/Te, Holdsáp! – szólaltak meg egyszerre.

- Csak azt akartam mondani… – kezdte Sirius.

- Hogy ezt most itt kéne abbahagynunk – fejezte be Remus.

- A számból vetted ki a szót – mondta Sirius erőtlenül mosolyogva.

Visszatette a gyertyát a tartójába, aztán ő is ledőlt az ágyra. – Valamit nem jól csináltunk – mondta a homlokát ráncolva.  - Ég a pofámról a bőr. Bocs a hülye ötletért.

- Akkor ezt ne írjam be a naplómba?- kérdezte nevetve Remus.

- Még csak az kéne, hogy ha egyszer valaki megtalálja, ezt olvassa rólam!

- Rólunk.

- Mikor kitaláltuk, olyan izgatónak tűnt, nem igaz?

- Deee – búgta Holdsáp Sirius fülébe, és ha már arra járt, finoman meg is harapdálta.

- Én meg ráadásul álmos is vagyok – tette hozzá a fekete hajú síri hangon. – Ez azt hiszem, a vég kezdete.

- Minden bizonnyal – helyeselt Remus.

- Hát nem érted? Úgy szégyellem magam! – Sirius most már egészen kétségbeesett arcot vágott.

- Nézz rám, Tapmancs! – utasította kedvesen a barna hajú fiú.

Sirius valóban nagyon el volt kenődve: - Azt hittem tök jó lesz – mondta szomorúan.

Remus a két tenyere közé fogta kedvese arcát, és tett egy kísérletet, hogy egy hosszú, szenvedélyes csókkal megvigasztalja.

- Ígérd meg, hogy nem írod le ezt a naplódba! – kérte Sirius, miután újra levegőhöz jutott.

- Tekergő becsszó…

********

1976. nov. 12.

Kedves Naplóm!

…Verba volant, scripta manent…

Tegnap este Siriusszal

--------

1976. nov. 13.

Kedves Naplóm!

Tegnap este Sirius kirántott a kezemből, így csak ma tudok újra írni. Képzeld, tegnap előtt este

--------

1976. nov. 14.

Kedves Naplóm!

Tegnap este Sirius megint kitépett a kezemből, de nem baj, mert ma végre

--------

1976. nov. 15.

Feladom.

--------

Vége