Új bejegyzés Frissítés

2007.08.23. 23:31

(Tana és Nuca, majd átszínezem) - nálam sokáig tart a majd, no XD Eközben a pályán megbeszélték a stratégiát, a csapat a levegőbe emelkedett, a kíváncsi nézelődők pedig lehuppantak a fűbe. Arlen nem kicsi döbbenetére Megáj is köztük volt, és szeleburdin felé integetett. A háta mögé nézett, mivel nem volt ott senki, úgy gondolta, mégis neki szól a lány öröme. Röpke 20 perce tartott az edzés, mikor kinyílt az öltöző ajtaja, és megjelent a két hiányzó csapattag. Így már nem a válogatott fele, csak egy ember hiányzott az edzésről. A fiúk gyorsan seprűre kaptak és a levegőbe emelkedtek, mintha minden alkalommal így csinálnák. De azért még a földön bámészkodóknak is feltűnt a frizurájuk csapzottsága. Mindenki kajánul vigyorgott, még a játékosok is. Mindenki, kivéve egy embert. Arlen ugyanis maga elé meredve lebegett a levegőben, és csak néha-néha kapott el egy felé repülő labdát. Ilyen pocsék és eredménytelen edzésük rég volt már a slytherineseknek, ehhez nem férhet kétség. Alkonyatkor le is fújták, vagyis inkább érdeklődés hiányában abbamaradt. Az utolsó 10 percben már a labdák sem voltak a levegőben, a csapat tagjai lassan és egyenletesen köröztek a pálya felett, egyre többet pislantva a kastély világító ablakaira, amik finom vacsorával és kiadós alvással csábítgatták őket befele.. Nicolas és Jules egymástól a lehető legtávolabb fikszírozták a többieket, akik így meg sem mertek mukkani. Arlen a bámulás trükkjét odáig fejlesztette, hogy egyszer csak hatalmass puffanással a labda helyett saját magát helyezte az egyik karikába. Erre legalább mindenki felébredt. A kviddicscsapatnak most épp nem igazán nevezhető embercsoport tehát bevonult az öltözőbe, és gyanúsan hamar ki is jöttek. Ki tudja, talán csak elképzelték, hogy az utóbbi időben milyen események színhelye volt az amúgy ártatlan ruhacsere lebonyolítását szolgáló terem. A nézők egy része, aki valóban a kviddics miatt jött el, már visszatért a kastélyba, a játékosok kedvéért idecsődült pár ember azonban az ajtó mellett várakozott. Arlen nagy meglepetésére Megara is köztük volt. - Szia Arlen! Mindig ilyen érdekes az edzés, vagy csak a kedvemért tettetek ki magatokért ennyire? -Öhh izé... hát igazából ez most elég vacak volt... de te mit keresel itt? Nem is szereted a kviddicset! - Naés?! Szerinted Jessica Climpers azért van itt, mert úgy érdekli a sport, és még véletlenül sem Nicet akarja bámulni? - Hát nem tudom... De te miért jöttél? Csak nem Nicet bámultad te is? Vagy? -Nem, én rád vártam-hadarta el Meg, Arlen pedig ámulva bámult rá. -Megáj, bocsi, ha most arra gondolsz, de én még az evéshez is fáradt vagyok... -szabadkozott a fáradt és koszos fiú, ám a másik csak mosolygott. -Nem, nem, csak beszélni akarok veled, MOST! A srác fejében sötétebbnél sötétebb gondolatok ("Most azt fogja mondani, annyira béna voltam, hogy a lányokhoz vonzódik... Vagy terhes..." fordultak meg, amíg a tó partjára értek, és letepedtek egy szárazabb helyen. Végül elszánta magát, és kibökte: -Ugye nem vagy terhes? - és ijedt szemmekkel pislogott a lány felé. - Háát... Igazából nem gondoltam, hogy ilyen hamar rájössz... de nem - fejezte be a mondatot, látva a fiú elsápadó arcát. - Ez egyáltalán nem volt vicces! Majdnem szívrohamot kaptam! De akkor mit akarsz mondani? - Tulajdonképpen nem mondani. Inkább kérdezni. Hogy mit szólnál, ha járnánk egymással? -Hogy...mit mondtál? Megismételnéd? - Arlen, drágám. Tudod te nagyon jól, hogy mit mondtam. Csak azért jutott eszembe ez az egész, mert barátoknak barátok vagyunk, és szexelni is egyre gyakrabban szoktunk. Gyakorlatilag mi a különbség? Persze ha nem akarod... -Nem. De. Igen. Vagyis nem. Te most azt mondod, hogy járjunk? Mármint, hogy megtudják a többiek? -közben belül már ugrándozott örömében, hisz mégsem volt ő olyan béna. - Neem, dehogy! A Többiek?! Merlin őrizz! Ők a barátaink! Szent egek, dehogy! Mégis mit szólnának, ha megtudnák, hogy ennyire jóban vagyunk? Ha esetleg valaki meglátná, hogy mondjuk megcsókollak a folyosón? Hová gondolsz? - tettetett szörnyülködést Meg. - Oh igen, szörnyű gondolat-horgasztotta le a fejét Arlen...-Igazad van... - De akkor...mi legyen? - Mikor mi legyen? Most mondtad, hogy nem akarod. Akkor ez az egész beszélgetés tárgytalan... - vigyorgott a lány. - Én csak arra voltam kíváncsi, mennyire gondolod te ezt komolyan..látom semennyire...Hát jó-tápászkodott fel. - Ülj már vissza, te bolond! - kacagott fel Megara, és a kezénél fogva lerántotta a földre. - Most már legalább tudom a válaszod. - és megcsókolta a fiút - De azért kimondhatnád, hogy örüljek... -Mit? -bámult rá a fiú, mint aki nem tudja mire gondolhatott a barátnője. - Jólvanakkor, ezt megjegyzem. Ennyire nem akarsz nekem örömet szerezni... - Oh dehogynem -döntötte hátra ültében a lányt -Bármit meg teszek neked mert járni akarok veled vagy mégsem?  - Jobb lesz ha mihamarább eldöntöd. Ugyanis nem helyes dolog egy lánynak olyan fiúval kavarnia, aki csak kihasználja őt... -Oké, járás közben foglak kihasználni. Ha nem kavarsz semmit - Na majd meglátjuk, ki használ ki kit... Juj Arlen, belegondoltál, hoyg most, hoyg Anne és Luc viharfelhőznek, mi leszünk a slytherin álompárja? De giccses... Éljen! -Áh...-könyökölt fel a fiú (Megara hasába)-tehát "erre a posztra" fájt a fogad! Tudhattam volna! Ezért halálra csikizlek!!! Meg kacagva fetrengett a földön, Arlen kíméletlen kezei alatt. Azonban azok a kezek hamarosan izgalmasabb területekre tévedtek,és a csiklandozás simogatássá szelídült. A pár pedig aznap este már nem ment el vacsorázni...

2007.08.23. 01:19

-Szép jó reggelt – ásított Sirius, és egy hanyag mozdulattal leült barátai mellé. James megrovóan pillantott rá, még mindig neheztelt egy kicsit a tegnapi kviddicsöltözős jelenet miatt. Tegnap volt egy kis békülő jelenetük, Sirius szabadkozott, James tiltakozott, Lily meg üvöltözött. Ő nem értette a dolgot. Végül abban maradtak, hogy soha többet ilyet, és egy szót se Evansnek. -Ideadnád a pirítóst? - fordult oldalra Sirius, egy számára ismeretlen szőke sráchoz, aki készségesen teljesítette a kérést. -Kösz – morogta az ifjú Black, és minden figyelmét a kajájának szentelte. Legalábbis míg meg nem hallotta, mi is mellette a téma. -Tudod, Anne Mortensen! -Az a slytherin kurva? - kérdezett vissza egy szintén noname lány, mire Trevor elmosolyodott. -Ó, igen, ő az. Megdugtam, de még hogy! Élvezte, lihegett, könyörgött, és aztán... -Hogy MI VAN??! - vágott közbe Sirius, mire sok-sok kíváncsi tekintet szegeződött rá. - Te és Anne...? - suttogta vészjóslóan, a szőke srác meg csak biccentett. Sirius felpattant, és amilyen gyorsan csak tudott, a slytherin asztalnál termett. -Beszéljünk. Most – sziszegte Anne fülébe, aki ijedten fordult hátra. -Black, mit akarsz itt? - kérdezte sokat mondóan, míg a mellette ülő Lucius szemöldöke az egekbe szaladt. -Muszáj, gyere ki. Bocs, Malfoy – vetette oda még a fiúnak, majd megragadta An kezét, és kihúzta a folyosóra. -Mi bajod van, Lucius előtt? Megőrültél? - fújtatott An, de Sirius tekintete elhallgattatta. -Trevor. -Az meg ki? - kérdezett vissza értetlenül a lány, mire Sirius zavartan a hajába túrt. -Szőke és griffendéles, és tegnap megdugott. Rémlik már? -Jaj ne, a virágos srác? - fintorgott Anne, mint aki Hagridot látná meztelenül. -Virágot vett neked? - vonta fel szemöldökét Sirius, közben pedig kezével Anne feje mellé támaszkodott. -Nem... Megdugott egy virággal... Rémes volt! -Hogy MI VAN?! - kiáltott Sirius, és úgy nézett ki, ez a mondat ma nagyon felkapott lesz. An nagyot sóhajtott, és elejétől a végéig elmesélte a tegnap délutánját szeretőjének, nem kihagyva, hogy igazából az egészről ő tehet, hisz ő lépett le két sráccal. Miután végzett a beszámolóval, Sirius fejében ördögi bosszú kezdett testet ölteni. -Érted már? Nem tehetek róla... - nyafogott An, a fiú meg elmosolyodott. Végigsimított Anne arcán, aztán vadul ajkai után kapott. -Lucius... vár - nyögte Anne, ahogy Sirius a nyakát ostromolta. -Had várjon... - válaszolta, majd felkapta a lányt, és elindult vele a kihalt folyosón. - Hé, Malfoy, nem zavar, hogy Black a csajodat dugja éppen? – tette fel őszinte kérdését Julian, miközben szenvtelenül falatozott. Lucius nem nézett rá, de a fiú látta, hogy úgy megszorítja a villáját, hogy kifehérednek az ujjai. - Jobb lenne, ha kussolnál, Coulson. - Szerintem is jobb lenne – mutatott rá nyugodalmasan Nic, mire Jules csak vetett rá egy lapos oldalpillantást. - Szerintem meg menj a faszomb… Ó. Nem szóltam. De Julian már nem akart odafordulni, hogy szembesüljön a gyilkos pillantással. - Sev, annyira rosszul nézel ki! – állapította meg eközben Aya egy fél szelet pirítóssal a szájában, amit a fiú egy cseppet sem ironikus „kösz”-szel honorált. – Kellene egy kis szín a ruhatáradba. - Add kölcsön neki a műhajadat, drága – tanácsolta nagylelkűen Arlen, mire Aya hozzávágta a sótartót. Bár, amilyen a lány szerencséje, az csak elsüvített háztársa füle mellett, és ripityára tört a falon. - Szép volt! – röhögött fel Nicolas, és intett az immár duzzogó lánynak. – Nyugi, tudod, a sónak jótékony hatása van a falra… - Tényleg? – élénkült fel Ayana, mire már Juliannek is nevetnie kellett. - Nem – válaszolta vigyorogva Nic, majd a szájába tömködte az utolsó falat ételt. – Mennünk kéne LLG-re, nem gondoljátok? - Örömtánc és halleluja – dohogott Jules, miközben ő is menetre készített magát. * - … és Jules mondta, hogy Nic mondta, hogy Anne meg az a griffendéles fiú, tudjátok, az a Trevor, az egyik üvegházban szeretkeztek… - Szeretkeztek? – Julian horkantva felröhögött, hogy majdnem megfulladt. - Hé, muszáj volt ilyen hangosan? – Nicolas a kezébe temette az arcát, látván, hogy szinte mindenki, aki az udvaron tartózkodik, rájuk irányította a figyelmét. - Te, Jules, és Nic, ő kitől tudja? – tette fel ártatlan szemöldökráncolással az evidens kérdést Ayana, miután egy kicsit gondolkodott. - Kérdezd őt – somolygott a kérdezett, majd gyorsan inkább Arlen mellé pályázott, nehogy kapjon egy hatalmas tockost. -Már megint mi történt? - nézett oda fél szemmel Arlen. -Csak valami griffendéles megdugta Annet- csacsogta Ayana, nem tulajdonítva a pletykának semmi jelentőséget. Arlen szemöldökfelhúzva figyelte a lányt, amint az éppen Dzsúzt próbálta meg hátulról megijeszteni, természetesen megint rosszul célzott (ezért nem lett fiú), és Snusy karjaiban kötött ki. Severus ámulatában mozdulatlanná dermedt, ami újabb viccelődésre adott okot a társaságban... * * * Lucius tőlük kicsit távolabb egy bokor mellett álldogált, és szemével a barátnőjét kereste. Olyan volt mint egy ragadozó, ahogy szemével pásztázta a kiáramló diákokat a bejáraton, de préda nélkül maradt, Anne becsöngő után sem jelent meg... -Lucius, szia szívem – huppant le Anne barátja mellé SVK órán, majd odahajolt hozzá, hogy megpuszilja. De az ifjú Malfoy nem így gondolta a dolgot, mutatóujjával megálljt parancsolt An szájának. -Hol voltál? - kérdezte szenvtelen hangon, rezzenéstelen arccal. A lány arcán enyhe pír jelent meg, de csak lazán vállat vont. -Itt-ott... -Blackkel, igaz? Lucius nem vette le a szemét barátnőjéről, vészjóslóan bámult a zöld íriszekbe. Anne egy pillanatra lemerevedett, és érezte, hogy igen nagy szarban van. Fogalma sem volt róla, hogy hogy derülhetett ki ez az egész, de a tagadás úgy látszott, már nem jön be. -Tegnap pedig azzal a Trevor gyerekkel... - folytatta Lucius, látva An kétségbeesett arcát. - A többiről pedig már nem is tudok, és nem is akarok tudni. -Ugyan Luc... - simított végig Anne kedvese kezén, de az egy hanyag mozdulattal felállt, és átült Snape mellé. An a tenyerébe temette az arcát, és a padra borult. -Ezt elszúrtam... - suttogta az asztallapnak. -Azt rebesgetik a madárkák, hogy dugtál valami griffendélessel, utána meg Siriusszal – ült le Megara a lány mellé, hogy betöltse a kegyes barátnő szerepet. Anne gyilkos pillantással nézett fel, aztán mégis az asztalt választotta. Meg nem zavartatta magát, csak elégedetten vigyorgott. -Én megmondtaaaaam – énekelte büszke arccal, majd megveregette a lány vállát. - Az álompár összeveszett – állapította meg Nicolas, miközben már a kviddicspálya felé tartottak. Se Luciust, se Ant nem látták egész nap, a bizonyos SVK órai incedens óta. - Mint a duzzogó kölkök – állapította meg Julian, a fejét csóválva. – Luciusnak is lehetne több esze… - Életedben először igazad van, még ha a testvéremről van is szó – sóhajtott a szőke fiú. - Életemben először? Nagyon el vagy te tévedve, Mortensen fiam. - Nem vagyok a fiad. - Hova szarjak? Kicsit mindketten ingerültek voltak, már csak azért is, mert tudták, Anne minden bizonnyal kihagyja a mai edzést, meg egyéb robbanásközeli hangulatokra is számítottak. - Ha most nem adhatom ki magamból a feszültséget, szétbaszok valakit – morogta Jules, mikor már az öltözőben üldögéltek, Arlennel, meg a többi csapattaggal. - Persze, amíg te itt kiadogatod magadból a feszültséget, mi edzünk – szólt a szőke fiú, mikor a feje kibukkant a kviddicstalárból. Ezután mindenki, a seprűjével együtt, szépen sorban kivonult a pályára, immár teljes harci díszben. Nic, és Julian maradtak utoljára. Mikor az előbbi ki akart lépni az ajtón, Julian megragadta a karját, és visszarántotta az öltözőbe. - Feszültségkezelést? – kérdezte a feketehajú ádáz vigyorral az arcán, amit Nicolas kérdő szemöldökfelvonása még szélesebbre változtatott. Jules bevágta az ajtót, küldött rá egy egyszerű zárbűbájt, majd nekitaszította a másik fiút. Mindezt annyira gyorsan tette, hogy annak még pislogni sem volt ideje. Julian megnyalta a száját, és letérdelt. Nic még összébb vonta a szemöldökeit, de már szélesen vigyorgott. - Te nem vagy normális. -Nem is azért szeretsz – lehelte Julian Nicolas alhasának, és szétrántotta a fiú nadrágját. -Hát mutasd meg, miért – nyalta meg a száját Nic, és beletúrt barátja hajába. Az csak mosolygott, majd nyelve végigsiklott a merev szerszámon. -Tudtam, hogy ahhh... jó veled barátkozni – nyögte Nic. Pár perc múlva Jules elégedetten csókolta meg barátját, majd a padra lökte. Rohamosan kezdték el vetkőztetni egymást, közben egyre nagyobb kupit és hangzavart csinálva. Julian hasra fordította Nicolast, a nyakába csókolt, majd elhelyezkedett, hogy beérjen a célba. -Hé, mit csinálsz? - fordult meg Nic, meghiúsítva ezzel a nagy tervet. -Megduglak – nyomta vissza Jules, de a srác nem hagyta magát. -Dehogy dugsz! Én duglak meg téged, faszgerinc – sziszegte, majd egy mozdulattal fordított a pozíción, és most már az ifjú Coulson mellkasát nyomták a fa rácsok. - Persze, egyszer már megvolt, nem? – nyögte Julian, miközben próbált kiszabadulni a szorításból. Ez sikerült is neki, ám nagy igyekezetében mindketten leborultak a szélesnek éppen nem mondható padról, így egymás mellé kerülve a jéghideg kövön. - De kibaszott erőszakos vagy – mondta aztán Nic, mikor napirendre tért új helyzetük felett, de nem felejtette el megragadni a fiú karját. - Te meg egy seggfej – válaszolt Jules, és hirtelen, erőt véve magán, teljes súlyával Nicre feküdt, aki bár hősiesen küzdött, most nem tudott mozogni. - Szállj le rólam – sziszegte Nicolas, de Julian csak vigyorogva lehajolt, hogy megcsókolhassa. Erőszakos, durva csók volt, csaknem véresre harapdálták egymás száját. A szőkeség persze ki is használta az időpontot, hogy kiszabadítsa a feje fölé szorított kezeit, és diadalmas arckifejezéssel ő kerüljön felülre, és üljön fel Julian csípőjére. -Hát édes, megint te lettél a passzív – vigyorgott Nic, és pár mozdulattal barátja lábait a nyakába vette, farkát pedig oda, ahová való. Jules még elkeseredetten próbálkozott, aztán feladta, és egy hatalmas sóhajjal elismerte a vereséget. -Utálom... hogy nem bírod... feladni... azt a marha nagy... büszkeséged – nyögte Julian minden lökésre, mire barátja csak egy gonosz vigyorral válaszolt, és még nagyobbat taszított a fiún. Közben egyre gyakrabban hajolt le csókokért, egyik kezével a fekete tincsek közé túrt, a másikkal pedig Jules kezét fogta. Nem kellett sok idő, hogy bekopogtassanak a mennyország rácsos kapuján, Nicolas hatalmas nyögések és sóhajok közt ölelte át barátját, aki – hogy tompítsa a kiáltását – vadul harapott Nic nyakába. Miután visszakerültek a valóságba, izzadtan és lihegve, Nic Julian mellé feküdt, és átkarolta. Mind a ketten majd megfagytak, ahogy tűzforró testük a padlóhoz ért. - Hihetetlen vagy – morogta Jules, és a mosolygó zöld szemekbe bámult. - Ó, kösz a bókot. - Nem bók volt. Tudsz róla, hogy megerőszakoltál? - Nem úgy tűnt, mintha lett volna ellenvetésed. - Igenis volt – a fiú felült, és a legközelebbi ruhadarabjáért nyúlt, majd egyet Nicéi közül a tulajdonosához vágott. – De többet nem lesz ilyen, abban biztos lehetsz. Nicolas nem válaszolt, de Juliant végtelenül idegesítette az a mindentudó mosoly, ami a másik fiú szája szegletében bujkált.

2007.08.21. 23:59

ideiglenes...   Másnap reggel a Nagyterem zöld sarka (semmi fengsui) egy kissé kómás volt. Mindenki tudta, hogy a Kígyók szeretnek éjjelente is szórakozni, hát még a végzősök. Elvégre kit érdekel a R.A.V.A.S.Z., ha azért került a slytherinek közé, mert rendelkezik ezzel a tulajdonsággal? Úgyhogy Lucius Malfoy fáradtan, de elégedetten ült le reggelizni. Szőke haja ápoltan, fényesen és puhán omlott vállára, beragyogva az egész termet. Mellette barátnője szintén tökéletes frizurával, és frissen elkészített sminkkel a fején szürcsölgette a kávéját. Vele szembe lila fürtök lógtak bele az arany tányérba, és Megara nagyokat ásítozva próbálta megtartani a fejét. Arlen gondolkozva meredt maga elé, és fürkészte a jégkék szemeket. Aztán Lucius szemöldökét felhúzva felnézett, mire az ifjú Shadelf enyhe pírral az arcán inkább visszatért a pirítósához. -És akkor leestem a hintáról – nevetett Ayana, vadul beleélve magát történetébe. Julian csak elvarázsolt arccal hallgatta, és néha-néha mosolyra húzta ajkait. Nem messze tőlük Simonetta és Narcissa nosztalgiázott, közben pedig utálkozó pillantásokat lövellt a másik szőke gárda felé. Az egyetlen szokatlan dolgom ma reggel az egy sápadt fiú volt, aki egy hanyag mozdulattal huppant le Lucius mellé. Egyik kezével füle mögé tűrte szénfekete haját, ügyelve, hogy senkire ne nézzen rá, és igyekezve, hogy lehetőleg észre se vegyék. -Nohát, Severus! - sikított fel Aya, lerombolva Snape naiv álmait. - Sziasztok! - morogta tányérjába a szólított, és óvatosan körbesandított. Gyanúját beigazolódni látta: az asztalnál mindenki (aki számít) őt fürkészte. - Sev, végre leereszkedtél közénk? Micsoda megtiszteltetés! - Hagyd békén, Anne! - védte meg barátját Lucius. - Úgy látom, neki is nehéz volt az elmúlt pár nap... - El sem hinnéd, hogy mennyire. - motyogott a csészéjébe Snape. - Óh, azért vannak ötleteink - kacsintott Julian, aki egészen felélénkült az új fejleményektől. - Nem, erről fogalmad sem lehet. Olyan volt az egész, mintha...mintha nem lettem volna teljesen önmagam. Valahol mélyen tudtam, hogy valami nem stimmel, de nem bírtam tenni ellene semmit. Basszus, mint egy rohadt lányregényben, olyan voltam! Nyavajás griffendélesek, nyavajás nők, és a te nyavajás fogadásod, Shadelf! Nézzétek meg, hová degradált! Mikor használok én ilyen válogatatlan szavakat? Arlen, tőle szokatlan módon, minderre semmit sem reagált, csak meredt maga elé, és arca továbbra is enyhe rózsaszín pírban égett. És ez a szótlanság többekben igen érdekes összefüggésekre világított rá... - Mondd Snusy, amikor azt mondtad, hogy olyan volt, mintha nem lettél volna teljesen önmagad, mire gondoltál? Volt valami mellék-érzés, vagy tudtál ez ellen küzdeni, esetleg történt valami változás a napjaidban, azon kívül, hogy oda voltál egy mihaszna griffendéles csajért? Kiütés? Hányás? Hasmenés? Teljesítmény növekedés? –pislantott fel érdeklődve borzas haja alól (Arlen). A többiek érdeklődve matattak az ételükkel, és várták mi sül ebből ki, egyedül Megara kuncogott már. -Volt, de… Teeeeee!?!?! - hördült fel az érintett, és a kezében lévő pohár narancslét az asztalra vágva, már Arlen feje fölött folytatta, pálcát szegezve annak fejéhez. – Megöllek, most tényleg megöllek! Te rajtam kísérleteztél….arcátlan…pofátlan…KÖCSÖG BUZI! Ezt már senki sem tűrhette, mégis Snape mit képzel magáról? Talán ő nem szereti a tökéletes, ellenállhatatlan, szexis férfitestet? -Én, én…Nem akartalak bántani, csak gondoltam…talán elkél egy kis segít… -Perselus, tedd el a pálcádat, vagy a vállamra kaplak, és mindenki szeme láttára cipellek ki a teremből. – unta meg a kéretlen figyelemfelkeltést Lucius, és talárját megigazítva állt fel (egyenlőre csak Snape mellé). -Rendben, de Arwen Morwan Shadelf, ez volt az utolsó békés napod ebben az életben. Nem fogom miattad kirúgatni magam az iskolából, de a segged szétbaszom, hogy ne legyen többet nyugodt pillanatod az iskolapadban Ne örülj, semmi szexuális.... A kis drámát szárnycsapások szakították félbe, ahogy madársereg özönlött be az ablakokon. Lucius hunyorítva kereste saját ezüstszínű baglyát, és pár percen belül meg is lelte az állatot. Az kecsesen a címzett fölé röpült, majd leszállt elé az asztalra. A többiek néma csöndben várták, hogy a Malfoy örökös feltépje a méregzöld pecsétet, és kihúzza a drága pergament. -Apámtól jött – konstatálta Lucius, elolvasva a megszólítást. Újabb feszült csend következett, amíg a fiú végigolvasta a levelet. Anne sűrűn és kíváncsian pislogott, Sev pedig csak felvonta a szemöldökét. -Ki az? - kérdezte egyszerűen Snape, mikor Lucius rá pillantott. Ő már tudta, mit jelentenek a hosszúkás betűk. - Őt kaptad? -Nem – felelte egyszerűen, majd újra összehajtotta a pergament, és zsebre tette. - Beszélnem kell apámmal. Anne, szívem, az órán találkozunk – nyomott egy csókot a lány szájára, majd elviharzott. Snape szenvtelen arccal meredt utána, még An ijedt arcával sem törődött. Ő még nem tudta, miről van szó, és Severus úgy gondolta, addig jobb. Nem akarta hallani Lucius és az apja beszélgetését... Első kép!: A gyógynévénytan egyik melegházában vagyunk. Egy pirospozsgás fiú éppen növényeket ültet át nagy odafigyeléssel és gondossággal. Rövid szőke haja megcsillan a melegház ablakán beverődő fényben, így hát bármennyire is szeretne, elbújni nem igazán tudna a sok zöld szín között. Éppen büntetését tölti le a fiú, mert Bimba professzor rajtakapta, hogy egy tanulótársának a ruhája alá földet szórt be, azzal a nemes céllal hogy majd ki is szedi onnan. De sajnos ahelyett hogy felsők alatt járna a keze, most egyik cserépből a másikba. A melegházban csend uralkodik így egy kis dúdolgatással és egy újabb ötletének kidolgozásával tölti el az időt gondolatban a fiú. Amikor már a 34. számára ismeretlen eredetű átültetett növényt szórja be földel egy váratlan dolog történt. Egy érzéki vállfogás gyors és határozott mozdulatainak esett áldozatául. A kéz tulajdonos egy hosszú szőke hajú, mélyzöld szemű lány. ki más lehetne mint Anne Mortensen. A fiú nem mutatott különösebb jelet az ellenállásra. A következő pillanatban már Anne erőteljesen és érzékien szívja a fiú nyakát, miközben a fiú már mindkét kezeivel An melleit szorongatva nyalja végig alkalmi kedvese arcát. Majd egy sor csókkal egybekötött vetkőzőszámot adnak le egy érdekesnek tűnő botladozós járkálással, mivel egy csendesebb helyet keresnek a növények között. Gyorsan el is fogytak a ruhadarabok és a két ifjú egy pillanatra szünetet tartott. A fiú fejével egy terjedelmesebb és sűrűbb növényzet felé biccentett. An odafordult, és már rántotta is magával a fiút. Mindketten egyre gondoltak. A növény nem volt más, mint egy ördögfüzér, melynek akár halálos is lehet a szorítása, ha már jó ideig magához szorította áldozatát. A fiatalok egymásba ölelkezve beléptek a veszélyes növény csápjainak hatósugarába, és azzal a lendülettel már egy fél méterrel a föld felett találták magukat. An lenyúlt a már felajzott fiú merev farkához, és behelyezte magának egy könnyed mozdulattal. A fiú erős, de érzéki lökéseket mért a lány hamvas és bizsergetően finom meleg punciába, miközben az ördögfüzér lassan átkarolja egész testüket a föld felett. A fiú egyre gyorsabban és erősebben tolja minél bentebb a már jól megtermett dákóját. An-ra rájött hirtelen egy vad nyögési roham aminek ez lett a vége, hogy mind a ketten a gyors tempónak köszönhetően egy óriási orgazmus részei lehettek, amit megfeszítve, és erősen kitartottak aminek a következtében a növény csápjai erősebben megfeszültek. Az orgazmust követően a két fiatal test elernyedt és a növény csápjai lassan kezdték elhagyni a különböző hirtelen átizzadt testrészeket. Viszont ez a dolog annyira bejött a párosnak, hogy egy újabb, és még keményebb dugást hoztak össze, mint az előző. Messze túlszárnyalt a pillanat minden eddigi érzést a két fiatal részéről. Csak a növény által átölelt, rángatózó, nedves testük örömeire koncentráltak. Belefeledkeztek egymás testébe. Az ördögfüzér egyik csápja eltévedt An hátsójának nyílása felé, ahová úgy sikerült megérkeznie, hogy egy tíz centire be is hatolt a lányba! Ettől a lány olyannyira felizgult, hogy ismételten egy hatalmas orgazmus kísérte az eseményeket, aminek a vége az lett, hogy a növény annyira elengedte őket, hogy a földre zuhantak. An a fiún ért földet az ördögfüzértől már kicsit távolabb. A lány még utoljára megmarkolta az alatta fekvő szőke fiú farkát aki csak egy kis rángás meg egy mosoly után egy csábos tekintetet vett fel arcára, és ezt követően egy csókot küldött An édes ajkára. A lány csak annyit tudott kinyögni, hogy Köszönöm! - Ezután lassan elindultak a ruháikat megkeresni. Öltözködés közben An csak nézte a fiút, de nem szólalt meg. Végül, amikor már a cipőnél jártak, rákérdezett. -Hogy hívnak? - a fiú elmosolyodott és odanyújtotta kezét Anne-nak. -A nevem Trevor. Trevor Kazovszki.

2007.08.11. 22:00

Másfél óra múlva a gyékényen feküdtek ismét egymás mellett, és nézték a másik kipirosodott testét. -Arlen. SOHA. De SOHA többet nem vagyok hajlandó....gyékényen is...tudod te, hogy fogok ezek után kinézni? -panaszkodott Meg, a fenekén elhelyezkedő nagy, lila foltra. Arlen csak mosolygott, a szemében már a jövő csillogott, nagy volt a fantáziája, ám a terveit még nem osztotta meg a lánnyal. Lassan felöltöztek, miután megbizonyosodtak róla, hogy mindent az eredeti helyére raktak vissza ( egyedül egy üveg Szerelmesek estéje feliratú habfürdő hiányzott), elindultak a vacsorához. Arlen mielőtt becsukta volna az ajtót, még kacsintott egyet a sellő felé, és a két jó barát, kacagva, vizes hajjal futott a többiekhez, akik épp vitatkoztak valamin... A tömegben szemmel láthatóan senkinek sem tűnt fel nagyon, hogy kettővel többen lettek. Páran azért furcsa szemmel nézték egyedi frizurájukat, de senki nem tett megjegyzést. Elképzelhető, hogy csak ismerték valamennyire Megara Miltont. Vagy nem ismerték fel Arlen Shadelfet. - Arlen! Mondd csak, mennyire emlékszel a bulira? - Háát... Rémlik hogy berúgtam, aztán te és Nic berángattatok egy szobába és megerőszakoltatok. Amit asszem most vissza is adtam. De azért remélem nem haragszol nagyon. - Te. Engem. Érdekes elképzelés... Egyébként józanon jobban csinálod. tökrészegen se vagy rossz, de ez határozottan jobb volt. És sokkal hosszabb. De Nic hamar elment, és nem abban az értelemben, ahogy gondolnád. Anne kirángatta. Pedig milyen szép lett volna... - Miért, én nem voltam elég? - rántotta hirtelen magához Arlen a lányt, és szemében újra feltűnt a titokzatos csillogás. - Dehogynem! - kacagott Meg, és kifordult a fiú karjaiból. - Igazából voltál annyira jó, hogy másodszor is megpróbáljalak, amint látod. És asszem még el tudnám viselni néhányszor... - Ezt megbeszéltük! - kacsintott Arlen, majd hirtelen felkapta a fejét, és fürkészően körülnézett a tömegben.

2007.08.06. 00:55

A felfordulás közepette Meg kacsintott egyet barátnőjére, és egy kicsit később ugrándozva megérkezett Arlen mellé, aki a többi tanácstalan kvidvicsező között tétlenkedett, még mindig seprűvel a lába között. Ez kimondottan tetszett a lánynak.  -Arl, nem lenne kedved ellógni az edzést? Itt nekünk már semmi babér se teremhet, Nic aratja ma le a …- hagyta félbe a mondatot a lány, belenézve a fiú szemébe, és fél másodperc múlva már a bejárat felé futottak kéz a kézben.  Beérve, egy lovagi páncélt eldöntve igyekeztek eljutni egy nyugisabb helyre, egymásba szájába, és más testrészeibe gabalyodva.  A felajzott srác egyetlen mozdulattal fosztotta meg Meget a hajával tökéletes összhangban lévő lila pulcsitól, és már a pólója alatt járt, amikor a lány „megállj”-t parancsolt neki. -Mi lenne, ha velem is foglalkoznál, még mielőtt…? – túrt bele a szőke hajba, és kezdett el a fülével játszani. – és szerintem a szobám egy sokkal alkalmasabb hely lenne…túl sok itt a gólya..-nézett körül nevetve. -És az téged mióta zavar? - kérdezte Arlen, és, hogy közlendőjét nyomatékosítsa, minden szó után egyre lejjeb haladt Meg nyakának csókolgatásával. -Jó, akkor ne a szobám...ha már izgalomra vágysz... - lehelt bele a fiú fülébe, majd kézen ragadta, és szaladni kezdett fel az egyik lépcsőn. - Hová megyünk? - Az egyik kedvenc helyemre a Roxfortban...mindjárt ott is vagyunk. Ebben a pillanatban lefékezett egy fekete, tömörfa ajtó előtt, és két, a helyzethez meglehetősen nem illő szót (skótkockás pamutzokni) hadart annak cirádás faragványába. Az ajtó azonban láthatólag nem csodálkozott ezen, helyette engedelmesen kinyílt, és láthatóvá vált a plafonig kicsempézett prefektusi fürdő. A lány határozottan berántotta a meglepett Arlent, bevágta az ajtót, és hozzászorította. - Honnan tudtad a jelszót? - kérdezte a fiú, mikor végre levegőhöz jutott.  - Remus Lupin. De most ne dumálj! - válaszolt Meg, miközben a gombok mellőzésével megszabadította a szőke srácot a talárjától. Arlen felnyögött, megragadta a gömbölyű vállakat, egy erőteljes mozdulattal a kádakig vezető vékony gyékényre lökte, és a lendülettől ő maga is térdre esett. Nem igazán tudta, hogy ki és mikor kapcsolta ki az övét, de lagalább azzal nem kellett bajlódnia. Egy perc múlva minden fölösleges ruhadarab szanaszét hevert a padlón. A gyékény sértően szálkás volt, fene se tudja, hányan lépkedtek már rajta, vagy használták egyéb nemesebb célokra. Ebben a pillanatban, nem is tudott már Arlen ilyeneken elfilózni, mert sokkal jobban lekötötte a gondolatait az alatta fekvő csoda. A padlizsánt idéző csempén meglátszott Arlen lehelete, ahogy a lány fölé hajolt, és a kád, mintha megérezte volna, elkezdett megtelni, finom illatú, habos vízzel. Megara továbbra is kuncogott, és kérdően nézett a szőke srácra. -Játszunk egy kicsit, ne siess úgy. --kerekedett felűlre, és csillogó szeméből Arlen csakis jóra tudott gondolni. -Mit szólnál a medencéhez? - kérdezte. -Is? - vigyorodott el a fiú, és rávetette magát Meg melleire. Aztán hirtelen felpattant, felkapta a kacagó lányt, és két lépéssel a víznél termett. Egy kaján vigyor kíséretében egyszerűen elengedte a medence felett. A hangos kacagást és bugyborékolást hallva bevetette magát ő is, kiemelte Meget a víz alól, nehogy megfulladjon, mielőtt még megdughatnák egymást az illatosan pezsgő kádban. -Levegőt! - szólott a lány, és úgy gondolta, hogy a legjobb levegő minden bizonnyal Arlen szájában terem. Kezeivel végigfutott a srác vizes hátán, és hangosan felnyögött, mikor megérezte az ujjait a combjain.  Ezek után cseppent sem a finom és megszokott mozdulatok jöttek Meg számára, mivel a srác sarokba szorította, mind a két értelemben, és erősen ragadta meg a combjait, és kérdően nézett Meg szemeibe, mintha bármit is számított volna annak a belegyezése. - Szabad- kacagott továbbra is a lány, és megadta magát. Csilingelő hangja megtöltötte a szobát, és képen a sellő is figyelmesen követte az eseményeket. A srác keményen hatolt belé, a lélegzete is elakadt, ám aztán a forró víz és Arlen hatalmas tempója megtette a hatását.

2007.08.05. 23:07

Pár percen belül diáksereg özönlött ki az átváltozástanteremből, néhányan kishíján letaposták a három jóbarátot, a tömeg pedig elrugdosta a csikkeket. Julianék úgy gondolták, jobb nem megvárni, míg McGalagony is kiér a teremből, úgyhogy felpattantak, és barátaik felé vették az irányt. -Hol a faszban voltatok? -kérdezte enyhén mérgesen Anne, miközben belebokszolt testvére vállába. -Sosem tudod meg -suttogta Nic a lány fülébe ördögi mosollyal, mire egy nyelvnyújtást kapott válaszul. Jules megpróbálta elfojtani nevetését, úgyhogy inkább Ayanával kezdett beszélgetni valamiről. -Végre vége ennek az átkozott napnak -nyújtózott Arlen, kishíján kiszúrva a félig alvó Megara szemét. -Ne örülj, ma még edzés... -Kapd be, Nic. Ezt most ugye nem mondod komolyan? -szörnyedt el Arlen. Meg megveregette a vállát, és bátorítóan mosolygott rá, de még ez sem hozta vissza a slytherin fiú energiáját. -Elvárom, hogy a legjobb formádat nyújtsd, Shadelf. Elvégre ez az utolsó évünk, ha nem lesz miénk a kupa, egyenként kúrom szét mindenkinek a fejét! - válaszolt komolyan Nicolas. -Micsoda fenyegetések! Talán be se megyek edzésre... -vigyorgott Julian, Nicolas pedig vörös fejjel vetette rá magát. A többiek csak a fejüket csóválták, de mentek tovább, nem törődve a lemaradókkal. Csak Ayana állt meg, és ugrándozva szurkolt hol az egyik, hol a másik fiúnak. - Micsoda poén volt – röhögött Nic, miközben igyekezett lefogni Julian kezét, hogy ne üthessen vissza. – Na, na, hagyd már abba! - De hát te kezdted! – mondta a fiú, miután végre kiszabadította a kezeit, és megigazította a haját. - De én nem úgy… - Hé, nem kéne edzésre mennetek? – szúrta közbe Ayana, csak olyan mellékesen, a folyosóra intve. A többiek már mind eltűntek, lementek ugyanis az udvarra. - Jó, hogy mondod – bólintott Julian, akinek a kviddics volt az életében azon kevés dolgok egyike, amit némileg komolyan vett. Nicolas és ő, pillanatnyi békét kötve indultak a többiek után, Ayanával együtt, aki elhatározta, hogy megnézi az edzést. - Mi az új taktika, ó Mester? – kérdezte menet közben Jules, teljesen komoly arccal. - Majd megtudod a többiekkel együtt – sandított rá Nic. - Ne már, azt hittem, különleges bánásmódban részesülök – vigyorodott el aztán a feketehajú, mire a másik oldalba bökte. Egymás piszkálása közben nemsokára kiértek az udvarra, majd átvágva rajta a kviddicspályához jutottak, ahol már várták őket. A fiúk elvonultak a többiekkel az öltözőbe, Aya pedig eldobta magát a fűben, azzal a címszóval, hogy onnan sokkal kényelmesebb kviddicset nézni, mint a padokról. -Na végre, hogy ideértetek -ásított Arlen, közben igyekezett magára húzni a kviddicstalárt. Jules és Nic ledobták magukat a sarokba, és öltözködni kezdtek. -Hé, An, szívem, segítsek öltözni? -rontott be egy vigyorgó Lucius az öltözőbe. A lány félmeztelenül odarohant hozzá, és a nyakába ugrott. -Milyen mázli, hogy itt egybe van a fiú és lány öltöző -fintorgott Nic. -Így első sorból nézhetem, ahogy megdugják a húgomat... -Csináljátok inkább a pályán meccs közben... Hátha eltereli a griffendélesek figyelmét – nevetett fel Jules. -Bár... ha jobban meggondolom, Nic, inkább te menj Luccal, nagyobb siker lenne -nyalta meg a száját. Fél másodpercen belül három gyilkos szempár szegeződött rá, és három dühös ember próbálgatta a non-verbális avadát. Arlen meg csak kíváncsian pislogott. -Na jó, csend legyen, mindenki! An, öltözz fel, Luc, kifelé! Jules, te meg ne feküdj azon az átkozott padon... -osztotta ki a parancsokat Nicolas, tekintete pedig megállapodott a padon elnyúló fiún. -Juuuuules... -Jól van, jól van -ült fel kelletlenül a fiú, majd hatalmas szemekkel várta a taktikát. -Utállak -tátogta felé Nicolas, majd a táblához lépett, és rajzolgatni kezdett. -Smith, előre, ha nem tudod kezelni azt a kurva ütőt, kiváglak a csapatból -sziszegte, mire egy barna hajú srác bólintott. -Greg, te Blackre mész rá, igyekszel leütni őt a seprűről, lehetőleg nagyot zuhanjon... De ha saját játékost találsz el, kinyírlak! -Rendben, Nic, az nem fordul elő többet... -suttogta bűnbánó fejjel egy hatodikos srác. -Ajánlom is! Anne, Julian, Victoria, ti háromszög alakban cikáztok majd a pályán. És meg ne lássak senkit Black közelében. Se téged, An, se téged, Jules... Vic, azt csinálsz, amit akarsz, csak találd el a karikát. -Nekem van hozzá lyukérzékem, Nic -szólt közbe vigyorogva Julian, barátja pedig hozzávágott egy kétes eredetű pólót. -Tehát, Shadelf, te figyelj, nem kaphatunk be sok pontot. Én pedig... én rátapadok Jamesre -húzta mosolyra a száját Nicolas, aztán látva a sok nyíló szájat, inkább folytatta. -Kifelé, gyakorolnunk kell! Julian miközben felkapta a seprűjét, mindenféle álszexuális arcot vágott Nic felé, csak hogy idegesítse. A kívánt eredményt el is érte, mivel a szőke fiú meg gyilkos pillantást küldött neki. Jules erre csak csücsörített egyet, a lába közé kapta a seprűjét, és felröppent a levegőbe. Hirtelen eszébe jutott a mottó, miszerint „Ments meg egy seprűt, ülj meg egy kviddicsezőt”, de aztán ügyesen elhárította kitörni készülő röhögését, és elkapta a felé dobott kvaffot. Átpasszolta An-nek, majd kicsit lefelé irányította a seprűjét. Ebben a pillanatban látta meg a pályára beözönlő piros csapatot. Összevonta a szemöldökét, majd Nicre pillantott, aki szintén őket bámulta, némileg összezavarodottan. Miután a csapatkapitány a földre szállt (akár az angyalok), Jules, és a többiek is követték a példáját. - Mi a fenét kerestek itt? – kérdezte minden udvarias kertelés nélkül Nicolas, amikor a két banda már felsorakozott egymással szemben. - Lefoglaltuk mára a pályát – mondta szenvtelenül Sirius Black. – A kérdés, ti mit csináltok itt? - Edzünk, amint elhúztátok innen a seggeteket – morogta csak úgy magának Julian, akinek nem igazán volt kedve a hülye két-házas veszekedéshez. Ám (amiért szidta is rendesen az égieket) a griffendélesek alkalmilag nagyon is élesen hallónak bizonyultak. -Papírunk van! -kiáltott dühösen valami noname arany-piros csapattag, mire Julian szemöldöke feljebb vánszorgott. -Na és? Nekem sok mindenem van, mégse kérkedek vele hangosan... És még a slytherinek egoisták... pff... -Nyugalom, Jules -csitította le barátját Nicolas, és közelebb lépett Jameshez. -Ugyan, Potter, te is tudod, hogy hétfőnként miénk a pálya -lehelte a fiú arcába, aki erre megremegett. -Amint látod, Mortensen, nem... -válaszolt James, türtőztetve magát. Nic vigyorogva hátrébb ment, és csapatja felé fordult. -Emberek, seprűre és levegőbe, nem hagyjuk, hogy ők érjenek fel először, ugye? -buzdította a tömeget, mire mindenki a levegőbe repült. Kivéve a szemöldökét felvonó Juliant. A griffendélesek sem tétlenkedtek, Potter szállt fel először, és csak Sirius nem követte. Három fiú állt már csak a gyepen, a két slytherin pedig perverz mosolyra húzta a száját. -Történt valami izgi? -ült le Ayana mellé Meg, a lány meg csak megrázta a fejét. -Csak most fog -nevetett, és csillogó szemei követték két barátját, amint Siriust közrezárva eltűnnek az öltözőben. * * * -Hova tűnt Nic? -Hol van Sirius? -Juliaaaaaan! Ezek a kiáltások hallatszódtak fent a magasban, mire mindenkinek leesett a három srác hiánya. Anne hatalmas sebességgel közelített a földhöz, majd keményen landolt, és egyenesen Ayáék felé szaladt. -Hol vannak? -kérdezte fújtatva. -Kik? -pislogott ártatlanul Aya, Megara pedig kíváncsian ráncolta a szemöldökét. -Megölöm, Nicolast! -dühöngött Anne, aztán a kviddicsöltöző felé pillantott. -Hogy az a... -An, drágám, mi a baj? -érte be Lucius a lányt, aki már az öltöző ajtaján dörömbölt. -Héj, héj, Mortensen, ki van bent? -Mit akarsz a slytherin öltözőnél, Potter? -kérdezte gyanakodva Lucius. -Julian...paff...Nicolas...paff...SIRIUS! -csapkodta az ajtót An kétségbeesetten, mire James elsápadt. A seprű kiesett a kezéből, és bal kezével zavartan a hajába túrt. Ayana pedig csak átszellemülten vigyorgott a fűben.

2007.07.29. 12:01

Ayana fülig érő vigyorral járta végig az ismerős folyosókat, s közben széles mozdulatokkal integetett minden második arra járónak. Feltűnő jelenség lévén sok ismerőse volt a kastélyban, fele társaság imádta, a másik fele megbotránkozott a viselkedésén. Őt ez nem zavarta, sőt, ha valakiről tudta, hogy ilyen véleménnyel van róla, annál inkább rájátszott az illető jelenlétében. A lány lefordult egy sarkon, majd egy festmény előtt megtorpant. - Hahó! - szólalt meg halkan, hogy felébressze a békésen szundikáló középkorú férfit. Közben eszébe jutott, hogy az ember miért suttog, ha fel akar ébreszteni valakit, s úgy döntött, a gyorsabb utat választja. Kuncogott, aztán a pálcája hegyével megbökte a portréalak orrát. - Hé, most mit szurkálsz? Szólni nem tudsz, ha akarsz valamit? - az ember mutatóujjával fenyegetőzve intett Ayának, aki kedvtelve nézegette - Na várj csak, mázlid van, hogy a festmények nem tudnak átkozódni! - Csak azt akartam megkérdezni, hogy itt lehet-e lerövidíteni az utat az átváltoztatás-tanterem felé. - Itt, de mér' gondolod, hogy miután szurkáltál, átengedlek? - Mert olyan aranyos vagyok? - tippelt egyet Aya. A férfi csak megforgatta a szemét, aztán a festmény kivágódott. Ayanának hátra kellett ugrania, nehogy orrba vágja. Vidáman visszaszólt egy köszönömöt, majd szökdécselve folytatta az útját. Az átváltoztatásterem elé érve azonnal kiszúrta Juliant és Nicet, így odaugrált hozzájuk. Köszönni akart, de ugyanazzal a lendülettel nekiment valaminek. - Ki hagyta itt ezt a lovagi páncélt? - kérdezte az orrát dörzsölgetve. - Aya, édesem, mi lenne, ha egyszer arra néznél, amerre mész? Tudom, hogy jól nézek ki, de emiatt ne törd össze magad - nézett rá lesajnálóan Jules, mire a lány egy nyelvnyújtással válaszolt. Jobb lábával arrébbsöpört pár csikket, majd lehuppant a két srác mellé. - Félrecsúszott a nyakkendőd - nézett Nicre, majd kacsintott egyet - de nem mondom el senkinek.

2007.07.22. 22:10

- Jules, na végre, hol a picsában voltál, édes lófaszom? -kérdezte kissé idegesen Nicolas befutó barátjától. -Ja, és hello, Aya, sikerült kipakolni? - váltott mézesmázos hangnemre, a lány meg csak vigyorgott rá. - A segítségemmel igen... - felelt helyette Julian. - Nem, én ki tökéletesen pakoltam. Sőt, túl jól - mosolygott Aya, és elmerült a rég nem látott Roxfort szépségében. - Most megyek, van még tíz perc becsöngőig, addig ugrálok egy sort - nevetett fel, majd puszit nyomott a két fiú arcára, és elszaladt. Nicolas felvont szemöldökkel nézte, míg el nem tűnt a kanyarban. Hát igen, a nyáron kijött a gyakorlatból, most újra Ayába kell majd rázni. - Mondanom kell valamit - fordult a sötét hajú fiúhoz Nic, mikor meggyőződött róla, hogy senki nem hallja őket. A másik csak kíváncsian figyelt, és várta a bejelentést. - Dugok James Potterrel - hadarta el Nicolas, és várta a reakciót. Julian szemöldökei először felszaladtak, körülnéztek a magasban, aztán napirendre tértek a dolog felett. - Én meg McGalagonnyal. Jó vagyok, mi? Nicolas elvigyorodott, majd megbökte a másik fiú vállát, aztán némileg tárgyilagosabban hozzátette: - De én komolyan dugok vele. Akarod, hogy részletezzem? - Merlin segíts, még az sem érdekelne, ha Potternek hippogriffet megszégyenítő nagyságú farka lenne. Mivel éppen átváloztatástan felé igyekeztek, egy csapat kisebb griffendéles lányka meghallotta őket, mire kistányér méretű szemeket meresztettek. - Mi van, ti még nem próbáltátok? - kérdezte gonosz vigyorral Jules, majd megragadta Nic karját, aki kis híján hátravágódott. - Amúgy cigiznem kell. - Meg órára is kellene menni - mondta cáfolatként a szőke, minden meggyőződés nélkül. - Ráér - mosolyodott el Julian, és hátraarcot csinált, barátjával együtt. - Ami azt illeti - kezdett bele Nic, miközben a kijárat felé haladtak. -, azt hittem, totálisan ki fogsz akadni ezen a Potter-dolgon... Julian vállat vont, és komótosan elővett egy szál cigit, a szájába lökte, és csak aztán válaszolt. - Mindenkinek szíve joga azzal elégíteni ki az igényeit, aki éppen szembe jön. Cigit? - Mint például neked? - somolygott egy oldalpillantással a szőkeség. - Még szép, hogy kérek, faszfej. - Van tüzed? - kérdezte édes mosollyal Nic, és kinyújtotta a kezét az öngyújtóért. - Pálca luxus, pöcsfejem? - háborodott fel Jules, de azért odadobta a kis mugli szerkezetet. - Hülyén néz ki pálcával hadonászni. És különben is, Aya egyszer majdnem leégette így az orrát... - vágott vissza Nicolas, közben pedig átszellemülten, csukott szemmel engedte ki szájából a füstöt. - Ayana még egy tankönyvvel is képes felgyújtani a fejét, ez semmit nem jelent - vont vállat vigyorogva Jules. - Meghajlok képességei előtt... Te meg hajolj meg előttem - nyalta meg a száját Nicolas, majd megállt, és a falhoz lökte barátját. - Hmmm fel kéne avatni idén is ezt a folyosót - suttogta, egyre közelebb mászva a fiúhoz. Julian arcára mosoly ült ki, miközben a közeledő Nic feje mellett fújta el a füstöt. - Ez volt aztán a finom célzás, Mortensen - mondta, miközben bal kezével elnyomta a csikket a mellette álldogáló ártatlan lovagi páncélon. Nic elvigyorodott, és még közelebb simult Juleshoz, mintegy megerősítve előbbi kijelentését. A sistergés megszűnése után Julian egy határozott mozdulattal átkarolta a szőke fiú derekát, és az arcához közvetlen közelről suttogott, hogy a másik hajszálai ingerlően csiklandozták a bőrét. - Akkor gyerünk, mi ketten úgy sem csináltuk még – mondta felrántva az egyik szemöldökét, mire egy pislogás és egy vigyor volt a válasz… Aztán meg egy váratlan, vad, viharos csók. Julian érezte, ahogy két kéz kúszik fel végig a mellkasán, végigcirógatva a nyakát, majd beletúrva a hajába. Nyelve könnyedén bebocsátást nyert Nicolas szájába, miközben a fiút szorosan ölelő kezei önkéntelenül is annak ágyéka közelébe kezdtek vándorolni. Jules egy pillanatra kivált a csókból, és megszólalt. - Mi most mit csinálunk tulajdonképpen? - Dugni készülünk – közölte egyszerűen Nic, majd türelmetlenül újra a fekete hajú ajkait kezdte ostromolni. Jules arca egy pillanatra még meglepettséget tükrözött, aztán már valami egész mást. Nicolas levette róla a talárt és a pólót, megszabadítva a felsőtestét minden akadálytól. Aztán nyelvével kezdte bejárni a terepet, míg Julian ujjai a szőke tincsek között matattak. A szőke fiú elért a nadrágig, amit tökéletes szakértelemmel el is tüntetett. Jules felnyögött az érintésektől, a falak pedig készségesen visszhangozták. - Na figyeld, mit hagytál ki hét hosszú éven át - mosolygott Nicolas, aztán szabadjára eresztette nyelvét. A 'szenvedő' alany pedig csak figyelt, ahogy tudott, és áldotta Merlint és a saját eszét, hogy most nem átváltozástanon ülnek, mint a többiek. Ez minden szempontból megfelelőbb volt. - Ahhh! - ordította Jules, Nicolas pedig mosolyogva felállt. Megtörölte a szája szélét, majd nevetve lelökte válláról a talárt. Újra a fiú szájának szentelte minden figyelmét, miközben mindketten a ruhákkal bajlódtak. - Micsoda jó barát vagy - nyögte Julian, aztán a következő pillanatban már a fallal szemezett. Nicolas a nyakát kóstolgatta, szenvedélyesen harapdálta a világos, puha bőrt. - Az hát... De most véged - sziszegte fenyegetően Nic, és farkát egy jobb helyre helyezte. Julian szinte felhördült, kezeivel ösztönösen megtámaszkodott a hideg kőfalon, miközben Nic hátulról ostromolta. A tudat, hogy bármikor erre jöhet valaki, csak megsokszorozta az élvezetet. Hátrafordította a fejét, hogy adjon egy rövid csókot barátja ajkaira. Barátja… Furcsa volt most ekként tekinteni Nicolasra. A ritmus egyre gyorsult, nyögéseikkel és sóhajaikkal telt meg az egész folyosó, és jó szokásához híven meg is sokszorosította azokat. Nic olyan vadul harapdálta Julian nyakát, hogy a fiú biztosra vette, hogy nem ússza meg nyom nélkül… Aztán ez már nem is annyira számított, amikor a tempójuk már olyan eszeveszett volt, hogy kis híján fellökték a mellettük posztoló lovagi páncélt. Jules hátranyúlva beletúrt a szőke hajba, és egy hosszú, kéjes nyögéssel megadta magát természetének - megint. Nicolas sem váratta sokáig magát, hatalmas nyögéssel omlott Julesra – és Julesba. A két fiú lihegve állt, forró testük csaknem sistergett a hideg köveken. Nic még végignyalta a kecses nyakat, majd elszakadt a fiútól, és maga felé fordította. Elégedett mosollyal csókolta ismét szájon, szorosan hozzásimulva. - Mennünk kéne, lassan csöngetnek - szakadt ki Nicolas barátja szájából, és elhúzódott tőle. - Ugye van még cigid? * * * Pár perc múlva két – kissé ziláltan – felöltözött fiú ült az átváltozástanterem folyosóján, körülöttük pedig csikkek tengere hevert. Nem nagyon szóltak egymáshoz, elvoltak a saját cigarettájukkal. De Nicolas most már világgá üvölthette: Nem csak James Pottert, de Julian Coulsont is megdugta.

2007.07.21. 00:08

- Tökjó... végre... itt lenni! - ugrált baldachinos ágyán teli szájjal vigyorogva Ayana, minden puffanással nyomatékot adva a szavaknak. Utolsónak tervezett ugrásánál felhúzta a lábait, így fenékre érkezve hatalmasat huppant, amit hangos, tipikusan Aya-féle nevetéssel kommentált. Lekászálódott az ágyról, majd jó egy perces próbálkozás után sikeresen kinyitotta ládáját, melynek tartalmát egy pálcaintéssel az ágyra borította. Ekkor jött rá, hogy valószínűleg nem ez volt a legjobb megoldás, így most tanácstalanul álldogállt a robbanás utáni káoszra emlékeztető felfordulás mellett. Ruhák, könyvek, tintásüvegek, pennák, minden egymás hegyén-hátán hevert. A lány segélykérően pislogott, s a lehetetlenre készült - segítséget kérni Juliantől. A fiú Meg ágyán terpeszkedett kényelmesen, s élvezettel figyelte Ayana szerencsétlenkedését. Julian félvigyorral az arcán bámult a lányra, aki nem szólt még semmit, csak látszott, hogy mit akar. - Legyek olyan nagylelkű, és emeljem meg a kezem? - Ó, kérlek, nagyszerű Coulson-isten, vagy ha úgy tetszik, Jules, hogy… - Úgy nem tetszik – vágott közbe a fiú, majd egy sóhajjal hozzátette. – Igazán, legalább annyi eszed lehetne, hogy a pakolóbűbájokat megjegyezd. Egy hanyag pálcamozdulattal egy rakásba rendezte a lány szétdobált cuccait, majd rávillantotta a szemét. - Szívesen. - Tekintsd a hálámnak, hogy a lányhálóban lehetsz – mondta szenvtelenül Aya, miközben pár holmiját az éjjeliszekrényére helyezte. - Valóban csodálatos, mintha nem lettem volna már itt elégszer – morogta Julian, mire a lány csak egy lesújtó pillantással válaszolt, ami nála elég ritka volt, de a fiú határozottan úgy érezte, hogy neki jut belőle a legtöbb. - Na, gyerünk, Aya, legalább az utolsó órára be kellene menni, nem gondolod? - Ki vagy te? – vonta fel a szemöldökét gyanakodva a kérdezett, majd közelebb lépett Julianhez, és ál-kétségbeesetten beszélni kezdett. – Nyugodj meg, Jules, visszaszerzem a tested ettől az… izétől! - Mielőtt rám ugranál – ült fel halvány mosollyal a fiú, és maga elé tartotta a kezét. –, csak hangsúlyozom, hogy ez az első napunk. - Ja, mert te a napon aszalódtál – fintorodott el Ayana. – Én meg… - Te meg? – kérdezte szinte minden érdeklődés nélkül a fiú. - Úgy sem vagy kíváncsi rá… - Így van, de tudom, hogy attól még elmondod.   - Most mért vagy ilyen bunkó? Igenis okkal késtem! Apámat bekasznizták – már megint – Mindezt a lány olyan vidámsággal és természetességgel mondta, mintha naponta háromszor tartóztatnák le az apját. - Az nem ok arra, hogy ne gyere be. Valld be, hogy pasi van a dologban. Ayana egy párnáért kapott, majd széles vigyorral az arcán hozzávágta a fiúhoz. Ő is Meg ágyára akart ugrani, de a bal lába beleakadt a baldachinba, így egy sikkantással éppen Julian-en landolt, derekán a leszakadt függönnyel. - Lehet, hogy szerencsétlen vagy, de most pont jó helyre estél – vigyorgott kajánul a srác, miután átgondolta, érzi-e minden végtagját. - Meg meg fog ölni – kuncogott Ayana, majd legurult Jules-ról. - Dehogy fog, kretén. Te sosem tanulsz itt semmit? – Julian lesújtó pillantást vetett a lányra, majd egy gyors bűbájjal visszavarázsolta a függönyt eredeti állapotába – Jaj, gyerünk már, meddig akarsz még tollászkodni? – tette hozzá, amikor látta, hogy Aya a tükör előtt próbálja még kócosabbá tenni a haját. - Jól van már, relaxálj! Ki kellene próbálnod azt az Ian Kimble-féle iszapos masszázst, az állítólag nyugtatja az idegeket. Habár nem tudom, nálad hatna-e – nézett kedves félmosollyal Julian-re, miközben egyik hajtincsét csavargatta.

2007.07.20. 00:50

-Hol van Aya és Julian? -kérdezte suttogva testvérétől Anne, miközben közelebb kúszott Luciushoz. -Aya még kipakol, nem volt kedvük bejönni, Julian meg segít neki... -ásította a fiú, aztán elterült a padon. Állát a kézfejére tette, úgy bámulta az előtte ülő James hátát. -Sirius, el kell mondanom neked valamit -kezdte James barátjának, aki kérdőn pillantott felé. Nicolas mindeközben igyekezett előrébb mászni, hogy minden szót hallhasson. -Mi van, Ágas? Nőgondok? -pislogott Lily felé, de a srác megrázta a fejét. -Pasi... -mondta elfojtott hangon. Azonban még mielőtt Sirius visszakérdezhetett volna, James előtt egy papírból varázsolt hajó horgonyzott le. Kíváncsian széthajtotta, és ügyelve rá, hogy Tapmancs ne láthassa, elolvasta. „El ne mondd neki, különben itt helyben kinyírlak” -Semmi, nem lényeg -legyintett a meglepett Siriusnak James. -Aludj csak... -suttogta, mire az ifjú Black vállat vont, és ledőlt a padra. Fél percen belül a kishajó Nicolas elé vitorlázott. Eközben egy paddal arrébb ezernyi kérdés száguldozott bizonyos lila fürtök mögött. Megara meglepetten bámult a szorgosan körmölő Nicre, és az ártatlanságot mímelő, már-már fütyörésző Jamesre. Nem kellett túl nagy logika hozzá, hogy rájöjjön, valami olyan folyik a két fiú között, amit eltitkolnak. És nem csak előle. A lány padtársa, Arlen is szakított a jól bevált, sokéves hagyománnyal, miszerint rendes diák bepótolja az éjszakai alváslemaradását mágiatörin. Szunyókálás helyett ő is érdeklődve figyelte a padok között úszó papírhajót. - Szerinted miről leveleznek? - kérdezte a fiútól Meg. - Gőzöm sincs, de van egy olyan gyanúm, miszerint nem túl publikus a dolog. - Vagyis titkos. Éljen - vidámodott fel a lány. Szerette beleütni az orrát mások titkaiba. Elvégre a jólinformáltság életeket menthet. - Te nem vagy rá kíváncsi? - Igazából ha rám tartozik, Nic úgyis elmondja. - Naaa, ne csináld már! Különben is, Potter se mondta el Blacknek! Bármibe le merném fogadni, hogy el akarta, de aztán mégsem tette meg, azért vágott Sirius olyan fura képet elalvás előtt. Tuti valami érdekes sztori... - Megáj, a kíváncsiság fog a sírba vinni! - Az lehet, de legalább nem hülyén halok meg. Na derítsük ki, mi az igazság! Ha nagyon hiszel Nicben, bár én nem tenném, akkor próbáld meg tőle megkérdezni. Én más úton indulok - ezzel elővett két pergament. Az egyiket Arlen elé tolta, a másikra pedig ő maga kezdett írni. Pár perc múlva karcsú papírhajó ereszkedett Nicolas elé, míg Remus egy vidáman cikázó papírdenevérnek örülhetett. A nyomozók várakozásteljesen dőltek hátra székeikben. Nicolas nagy szemeket meresztett az igen nyilvánvaló kérdésre, amit a barátjától kapott levélen állt. Első döbbenetében, már-már be is vallotta neki, hogy beletrafált, de még egyszer végiggondolva már megvalósíthatónak tűnt a terve. Egy rövidke szót vésett a kérdés alá, és visszafújta a pici hajót. ”Kviddics”. Arlen ezt olvasván csak egy gúnyos vigyort eresztett felé, és összenézett Megájjal, aki éppen a második forduló éjjeli (avagy mágiatöri) állatot eresztette útjára. Nagyon gyanús volt ez a történet, és Arlen már látta, ebből hasznot húzhat. Nagyon szerette barátját, de ha neki kijár a játék, ő miért ne tenné meg vele? ”Nicolas. Mennyit ér neked az infó, hogy „kvidvicsezni” jársz el egy griffendélessel?” –írta egy újabb fecnire, és most látványosan barátjához vágta, egy angyali mosoly kíséretében. Meg is egy terven gondolkozott, amiben reményei szerint szerepelt Lupin is, akivel úgy néz ki, talált egy közös témát. „Nyomozóirodát kéne alapítanom”-gondolta magában, és nagyon meg volt elégedve ezzel. Lupin kíváncsiságát is felkeltette, így ha nem is könnyen és vitamentesen, talán összedolgozhat a két sráccal majd. Anne dühösen nézett végig háztársain, és Sirius előtte ugyan ezt tette. Nem telt egy pár perc, és a Mortensen lány is kapott egy pergament, egy dobogó szívecskét két szárnnyal. Még ellenőrizte, hogy Lucius biztosan alszik-e, majd miután meggyőződött róla, széthajtotta a papírt. „Hello, édes! Gondoltam nem maradok ki én sem... Nem ismételjük meg azt a párbajt? Vagy legalább a végét, Malfoy nélkül... Mit szólsz? Csók: Sirius” Anne halkan felnevetett, és lelkesen kezdte írni a választ. Közben mellette testvére felvonta szemöldökét, úgy olvasta el újra és újra a sorokat. „Ugyan, Arlen, már a kviddics is bűn? Jó, oké, griffendéles, de tőle elleshetek mindent, így megnyerhetjük a kupát. Ugyan mi ebben a rossz?” Gyorsan lekörmölte a pár sort, és a hajót a szőke fiúhoz fújta. Közben meg már érkezett is a következő szállítmány Nicolas-kikötőbe. „Nekem is hiányzol, már vagy egy napja nem beszéltünk normálisan. Ja, nem, bájitaltan óta. Shadelf gyanakszik? Ki tudod te magyarázni, ügyes fiú vagy ;) Sirius meg megint ráindult a tesódra, ha jól látom. Még az is lehet, hogy egy családba házasodunk majd be a jó öreg Siriusszal...” Nicolas az asztal alatt belerúgott James hátsójába, aki erre csak egy középsőujjas kézfeltartással válaszolt, és egy jól titkolt mosollyal. Arlen épp akkor eresztette útnak üzenetét egy kaján vigyor kíséretében, mikor a denevér Meg előtt landolt. "Hello Remus! Gondolom neked is feltűnt már, hiszen a pletykák szerint remek megfigyelő vagy, hogy James és Nicolas elég sokat beszélgetnek az utóbbi időben. Mivel ezt viszonylag elvonulva teszik, arra gyanakszom, hogy titkolnak valamit előlünk. Bár lehet, hogy Potter elmondta neked, aki az egyik legjobb barátja vagy, de Nic nem tájékoztatott engem semmiről. Nagyon érdekelne, hogy miről lehet szó. Te nem tudsz esetleg valamit? Természetesen nem azt kérem tőled, hogy áruld el a barátod rád bízott titkát, csak kíváncsi volnék, te vajon többet tudsz-e nálam. Egy egyszerű igennel vagy nemmel is megelégszem. Előre is köszi: Meg" "Szia Megara! Igen, én is észrevettem a jelenséget, de sajnos pont annyit tudok róla, mint te. Ami már csak azért is furcsa, mert James eddig valóban megosztott velem mindent - legalábbis úgy tudtam. De ez a helyzet merőben új nekem. Ami azt illeti, engem is elfogott a kíváncsiság. Talán közös érdekeink miatt összefoghatnánk, hogy együtt próbáljuk meg kideríteni, mi történik a hátunk mögött a barátainkkal. Persze, csak ha nem veszed tolakodásnak..." Meg szélesen elvigyorodott. Már megint sikerült a kívánt reakciót kiváltania egy emberből... Vidáman kezdett hozzá a válaszhoz. "Remek ötlet! Milyen jó, hogy eszedbe jutott! Szerintem semmiképpen se kezdjük rögtön azzal, hogy rákérdezünk. Inkább figyeljük meg őket, ha olyat csinálnak, amit egyébként nem szoktak. Bár én Nic viselkedésében nem tapasztaltam semmi furcsát az utóbbi időben, de lehet, hogy Jamesnél más a helyzet. Mit gondolsz?" Egy pálcaintéssel elküldte az üzenetet levelezőpartnerének, majd Arlenhez fordult. - Na? Megtudtál valamit? - Nic a kviddicsre próbálja kenni, de szerintem egészen másról van szó... Nicolasnál torlódás volt. Épphogy csak megkapta James levelét, már meg is érkezett Arlen bárkája. Nagyot sóhajtva tette félre a másikat, majd kinyitotta a friss küldeményt. „Nic, nézd, tudom, mi folyik kettőtök között... Miért nem vallod be végre? Kviddics, mi? Még jó, hogy nem vagyok benne a csapatban. Minden játékosnak meg kell dugatnia magát egy griffendélessel? Hmmm, a Mortenseneknek ez nagyon megy, családi hagyomány?” Nicolasnak nagyon elege lett Arlen cikornyás betűiből. Megragadta a papírt, és vésni kezdte a szebbnél szebb szavakat. Aztán mikor kész volt, félre tette, és visszatért James leveléhez. „Éjfélkor a Szükség Szobájában? Ne öltözz fel nagyon, gyors menetet akarok. Csak egy kis év eleji villámdugás, mit szólsz? ;)” Egy pálcalegyintéssel meghajtotta a két hajót, majd útjára bocsájtotta őket. Elégedetten hátra dőlt, és belelesett Anne levelébe. „Ma éjfélkor? Hát nem is tudom, ha Lucius most kialussza magát, nem lesz túl fáradt. Várj ott, én meg megyek, ha tudok. Ha mégsem, holnapra kifárasztom, és akkor az lesz a mi esténk...” Nicolas megcsóválta a fejét. -Csak most jöttél össze Luciusszal, azt hittem, ilyenkor egy hónapig nem dugsz félre -suttogta húgának, aki felvont szemöldökkel nézett vissza rá. -Mi közöd hozzá? Foglalkozz a saját farkaddal, én meg foglalkozok Luciuséval... és Siriuséval, ha úgy tetszik -vont vállat a lány, majd meghajtogatta a hattyút, és elúsztatta a célszemélyhez. -Nekem mindegy, de ma éjfélkor enyém a szoba, sajnálom. Dugjatok Blackkel egy tanteremben, vagy a Rengetegben, vagy ahol akartok... -Nézd már, felszedtél valakit, és nem is mondtad? Hát köszi szépen... -fintorgott Anne. -Na de ki az? -Ugyan, a kíváncsiság, An, ez fog a sírba vinni. Még nem mondom el, de ígérem, egy hónap, és megtudod. Hacsak Shadelf be nem fogja a pofáját... -Arlen tudja? -lepődött meg Anne, és gyilkosan nézett háztársára. -Én meg nem? -Nyughass, hugi -csitította le testvérét Nicolas. Az események itt meglepően felgyorsultak. Arlen egy „ez az”-t sziszegett a levegőbe, és diadalittasan lökte a pergament Meg és Remus elé. Közben pedig egy értetlen arcú James fordult hátra Nicolashoz. -Ez nem az enyém... Ugye? -dobta vissza a feladónak a papírt, aki széthajtotta, és rosszat, nagyon rosszat sejtve olvasni kezdte. „Nem szállnál le rólam? Hagyj végre békén, elegem van belőled. Játssz inkább a barátnőddel...” -A kurva életbe... -nyögte Nicolas, és a fejét a padhoz csapta. Mindenki nagy szerencséjére megszólalt az óra végét jelző csengő. Arlen szélsebesen futott ki a teremből, Meg és Remus még vigyorogva beszélgettek, Sirius és Anne pedig csak álltak ott, értetlenül, és mindketten igyekeztek felébreszteni a hozzátartozójukat. Miután már Lucius és Peter is ásíthatott egyet, ők is kimentek a folyosóra. Nem maradt más bent csak a két nagyon dühös szerető...

2007.07.19. 19:32

Nicolas és Anne előreszaladtak, hogy a (mágiatöri) órán a társaság az utolsó utáni padokból figyelhessen feszülten a tananyagra. Hál istennek, a prof nem volt egy nagy ember, fél szemére vak volt, és félig süket is-sajnálatos módon még tudott beszélni, rengeteget!, -így nem kellett nagy erőfeszítéseket tenniük, ha ki akartak kapcsolódni az óráján. (nem kell semmi rosszra gondolni J ) Már meg sem lepődtek, amikor a griffendélesek beléptek a terembe, 7. éve vannak velük közös óráik, és megannyi emlék kapcsolódik hozzájuk (…J ).   ***   Arlen megpróbálta ellátni Lucius harci sérüléseit, ám a fiú nem maradt nyugton az „oldalbordája” nélkül, így kénytelen volt egy egyszerű(bb) bűbájjal a levegőben röptetve felkísérni a gyengélkedőre. A feltűnően csinos, vörös hajú Ms Pomfrey addig bámulta Luc tökéletes felsőtestét, amíg a test tulajdonosának kellett rászólni, hogy legyen szíves összeforrasztani a felrepedt szemöldökét, mert neki sürgősen órára kell mennie, és már késében vannak. A lány tehát összeforrasztotta, lemosdatta, megszárította, és biztosította srácokat afelől, hogy a nap 24 órájában megtalálják őt itt, bármi szükségük lenne rá- és kacsintott egyet mellé. Arlen és Lucius kimenekültek a teremből, és első alkalommal siettek az órájukra.   ***   Elfoglalták tehát a helyüket, és kérdőn néztek a két üres helyre…: -Hol a fenében vannak? Az előbb még itt voltak mögöttem…nagyon hűséges típus ezek szerint- sopánkodott Anne, és így folytatta: -Ha megtudom, hogy James okozott neki azzal az alpári párbajféléjével bármi sérülést, én … -A kisasszony, ha megtenné, ott hátul, hogy befogja azt a csinos száját, és megpróbál koncentrálni a DXIII. Koboldfelkelésre, akkor folytatnám is…-zökkent ki a tanerő egy pillanatra a mondókájából, ám ezután már az ajtónyitásra sem pillantott fel, amikor a két hiányzó megérkezett.   ***

2007.07.19. 01:44

- Hárman egy ellen? Megint kiütközött a véred, Black - pattant fel Arlen, és Meg mellé lépve harci pozitúrát vett fel. - Lucius, nem tolnád ide a segged? - fordult hátra a lány dühösen. Már hét éve párbajozik a két csapat, megszokták már, hogy bevárnak mindenkit. Úgy sokkal izgibb. - Egy másodperc - nyögte Anne valahonnan Luciusból (ez fordítva még félreérthető is lett volna), ez a lépés pedig elég volt a kezdéshez. - Stupor! - kiáltotta Sirius a szőke fiúra, aki erre ájultan terült el a fűben. - Türelmetlen nyomorék - sziszegte Anne, felébresztette barátját, majd mindketten beálltak a csatasorba. Remus Megarával került szembe, James Arlennel, Sirius Annel, Lily pedig Luciusszal. Peter inkább ment a fához, ahova küldték. Egy pár másodpercig mindenki ellenfele tekintetével küzdött, és végül Sirius bírta legkevésbé. -Tarantallegra! Anne szerencséjére idejében félre tudott hajolni a fénycsóva elől, ami elszállt a bal válla felett, és eltalált egy óvatlan bámészkodót. A nézők köre óvatosan kitágult, hogy hasonló baleset ne történhessen. Black átka viszont jel volt a párbajozóknak. Szinte egyszerre kezdtek el röpködni a különféle rontások. Lily esett el legelőször, furcsán rángatózva, mire bosszúból Anne talárja kékes lángba borult. A lány pillanatok alatt kioltotta a tüzet, és kétszeres dühvel vetette magát a küzdelembe. Elvégre az egyik legszebb Franciaországban varratott egyentalárja halt máglyahalált. Remus fogai a Densaugeo bűbáj hatására akkorára nőttek, mint teliholdkor, ezzel Jamesre hozva a frászt, aki emiatt óvatlanul hátat fordított Arlennek. -Rictusempra! –Hallatszott a háta mögül, így beleröhögött Remus képébe, és beborította azt az összegyűlt nyálával. Annék egy darabig bámulták az egymás arcába röhögő (illetve vicsorgó) párost, aztán folytatták a harcot, ami már bosszúvágytól volt fűtött. Anne felgyújtotta Sirius ruházatát, aki így neki tántorodott Lillynek és Luciusnak, akik egymás átkától kölcsönösen sóbálvánnyá meredve támadó pózban állták egymástól fél méterre… -Na jó, elegem van -unta meg a kőszerepet Lucius, egy Stuporral elkábította Lilyt, majd egy pálcalegyintéssel a közeli fához kötözte. -Hülye barom -ugrott neki a fiúnak James, és pálcáját eldobva ököllel ment a Malfoy fiú arcának. Luc próbálta védeni magát, de nem volt mugli párbajhoz szokva. -Ez az, Ágas! -bíztatta oldalról Jamest Sirius, akire egy fél percen belül ötven kiló került. Anne vicsorogva esett neki a Tekergőnek, hogy ha már barátját nem is, a becsületét megvédje. Azonban minden Blackek legifjabbika csak nevetve fordított az álláson – vagyis a fekvésen -, és maga alá nyomta Anne-t. -Igazán szólhattál volna, hogy nyilvánosan szeretnél szeretkezni, édes, ezért felesleges volt ez a kis párbaj -suttogta, Anne meg csak megforgatta szép zöld szemeit, hisz rájött, hogy már kapálózni sem érdemes. Legyőzték, alul maradt, és ez most kivételesen nem tetszett neki. De talán legjobban Lucius jelenléte és püfölése zavarta. S bár Sirius roppantul élvezte a kialakult helyzetet, Arlen úgy gondolta, hogy nem ez a megfelelő hely és idő az ingyenpornóra, ezért egy tarolóátokkal lelökte Anne-ről Blacket. Peter időközben összegyűjtött annyi bátorságot, hogy megszabadítsa Remust a rémes fogaktól, de a fiúnak elege lett a megrázkódtatásokból. Odavonszolta magát Blackhez, és megpróbálta talpra állítani. Arlen fenyegetően figyelte minden mozdulatukat, Meg pedig Annet kísérelte meg felsegíteni, több-kevesebb sikerrel. Ám mielőtt bárki fejében megfordulhatott volna egy második forduló gondolata, megszólalt a csengő. Remus nagyot sóhajtva tette el a pálcáját. Arlen gondjaiba vette az alaposan megtépázott Luciust, James kiszabadította imádott Lilyjét a kötelek fogságából, Megara pedig felkapta a cuccát, és elindult a kastély irányába. Lupin és Black mellet elhaladva odaszólt Remusnak: - Hát köszi, hogy feldobtátok ezt az uncsi lyukasórát. És remélem nem haragszol a fogaidért. Tudod, semmi személyes, csak egy kis párbaj...

2007.07.19. 00:05

Az óra meg csak telt, teldegélt, abszolút nem zavartatva magát attól, hogy egy nagy csapat diáknak jobbnál jobb tervei lennének erre az időtartamra, amit a fűben ülve pocsékolnak. Példának okáért mondjuk elmehetnének egy vizespóló-versenyre, egy mágikushínár-koncertre vagy akár az 1024 évente megrendezett Köpkő Intergalaktikus Bajnokság marsi elődöntőjére. De annyi más izgalmasnál izgalmasabb program várna még rájuk, ha ne fecsérelnék a fiatalságukat lyukasórákra olyan tanár nélkül, akit még nem is láttak, de lehet, hogy nem is létezik. Vagy maga is egy legendás lény. Egyes hollóhátas "bennfentesek" szerint minimum háromnegyedrészt véla, de az is lehet, hogy teljesen. Mások azt mondják, hogy Dumbledore eltitkolt rokona, akit üldöz a mugli igazságszolgáltatás, ezért jött Roxfortba. A kétes identitású hugrabugosok esküsznek rá, hogy férfinek öltözött nő, vagy pedig nem. És úgy tűnik, hogy hőseink nem most fogják megtudni, mi az igazság... Megara unatkozott. Szórakozottan bámulta a Lucius szájában eltűnő Annet, és a tükörképüknek rémlő Pottert és Evansot, és az motoszkált a fejében, hogy lehet, hogy jobb lett volna, ha inkább Julianékkel marad. Ők biztos jobban érzik magukat, mint ő. És akkor talán megtudhatná Nictől, hogy miről beszélgettek olyan bizalmasan Potterrel bájitaltanon. Mikoris Nicolas egy bizonyos kviddicses megjegyzése után James félrevonta a slytherines fiút, és az óra további részét egy sarokban társalogva töltötték. Az osztály nagy része erősen törte a fejt, hogy miről pusmoghatnak. Meg azt gyantotta, hogy kviddicsről. Ezt abból következtette ki, hogy véletlenül épp arra járt, és meghallott egy fél mondatot James szájából: "Úgy hallottam, hogy új trükköt tanultál. Kitől?" Bár nem igazán értette, hogy ehhez miért kellett kacsintani, de a fantáziája túl élénk volt, így inkább elhessegette lelki szemei elől a sötét seprűtárolóban egymást tízféle pozítúrában kényeztető Nic és James képét. Ettől azonban újult erővel tört rá az unalom. - Aaaarleeeeeeen! Úúúúúgy unatkozom! Csináljunk valami vicceset! - És mégis mire gondoltál? - Azt most inkább ne tárgyaljuk meg. Helyette kitalálhatnánk valami szórakoztatót... mi lenne ha például...megátkoznánk a nyomi kis Pettigrew-fiút? - Már megint rosszindulatú vagy. Nem áll jól neked. Bírd ki ezt a kis időt, már mindjárt vége az órának! - Addig én még százszor meghalok az unalomtól. Na jó, ha neked nincs hozzá kedved... Lucius és Anne legalább el tudják foglalni valamivel magukat... - füstölgött magában a lány, miközben feltápászkodott. Kimárt léptekkel elvonult az összefonódott párocskák előtt, és Siriushoz érve gúnyosan elvigyorodott, majd feltűnően Annere bámult. A fiú szemlátomást értette a célzást, mert kezei ököklbe szorultak, és villámló tekintettel nézett a szőkékre. Meg pimaszul megrántotta a vállát, Anne mellé lépett, és hangosan megköszörülte a torkát. A másik slytherina elvált kedvesétől, és kérdőn meredt barátnőjére. Megara erre még közelebb lépett, és súgott valamit a lány fülébe. Ezután könnyed léptekel továbbment, megtorpant Pettigrew előtt, és kikapta a kezéből a könyvet, amit az olvasott. - Sajnálom Peter, de ez a kötet tiltott olvasmánynak minősül abban az esetben, ha egyidejűleg háromnál több hímnemű, 16 éven felüli, nyakkendős személy tartózkodik az olvasni vágyó négy méteres körzetében. Ez a súlyos kihágás sajnos büntetést von maga után, melyet a tett leleplezőjének áll jogában kiszabni. Ez most én vagyok. De ma jó napom van, kíméletes leszek. Húzd le a nardágod, és békaügetésben négyszer kerüld meg ezt a fát, miközben az iskolai indulót fütyülöd. De ne legyen hamis, mert érzékeny a fülem. Peter elhűlve mered maga elé, majd sietósen felkelt, és elkezdte kigombolni az övét. - Nehogy megtedd, Féregfark! Ez csak szívatás! Miltonnak már megint elszállt magától az agya! - Jobban tennéd Black, ha nem avatkoznál ebbe bele! Nálad is találhatok szabályszegést! - Igazán? - és Sirius fenyegetően előhúzta a pálcáját. Erre Potter is felkapta feját Lily hajzuhataga mögül, és egy pillanat úlva már párbajtartásban állt Meggel szemben.

2007.07.17. 22:43

-Hihetetlen, túléltünk két bájitaltant, egy jóslástant, és egy mugliismeretet, és még csak délután három van -kesergett Anne, és nyomatékképpen hozzábújt az őt átkaroló Luciushoz. -És még van egy LLG-nk, egy mágiatörink, és egy átváltozástanunk... -sóhajtott nagyot Megara, miközben az órarendet tanulmányozta. -És még az ebéd is szar volt -fintorgott Arlen, majd rátámaszkodott Megre, aki kezdett összerogyni a megnövekedett súlyfelesleg miatt. -Ki is most az LLG tanárunk? -gondolkozott látványosan Anne, a többiek meg csak vállat vontak. -Elvileg egy új srác, fiatal, frissen végzett -válaszolt lassan, kimérten Lucius, de nem kerülhette el az elkerülhetetlent (még ő sem), barátnője szeme felcsillant, arcán pedig furcsa mosoly futott át. -Házassági veszekedés lesz? Tartsd vissza, Luc, még nem volt olyan régen a nászút -vigyorgott Megara, és tovább vonszolta Arlent. -Hol van Nic? -nézett körbe a szőke srác, felemelkedve az így megkönnyebbült Megről. -Juliannel mentek valahova, azt mondták, nem jönnek be órára, Ayanát várják. Arlen csalódott fejjel vágódott le a fűre, alig pár méterre a szintén nem túl boldog James mellé. A griffendéles fiú a tömeget kémlelte, közben pedig már gépiesen Lily haját simogatta. -Édesem, már hiányoztál -pattant fel a földről Sirius, és a slytherin banda elé lépett. -Lucius -biccentett, aztán kézcsókot adott Anne-nek, és a lány füléhez hajolt. -Majd még találkozunk -suttogta, aztán megfordult, és visszaült barátaihoz. -Még mindig nem adta fel? -húzta fel egyik szemöldökét Lucius, Anne meg csak nevetve megcsóválta a fejét. -Te is tudod, hogy neki nem megy könnyen az ilyesmi... Hol a francban van Snape? -Tippelj hármat -felelte fásultan Arlen, aztán fejével a két fekete alak felé intett. -Hát nem vicces? A világ legnagyobb iróniája: Snape, a romantikus... -Ugyan, mindenki átesik ezen -vont vállat meg mosolyogva. -Különben meg, mióta baj a romantika? Néha nem árt. -Valóban nem. De ez a dózis halálos -fintorgott Lucius, majd ő is leült a fűbe Arlen és Meg mellé. An még állt egy darabig, hátha így hamarabb látja meg az új tanárt, de csalódnia kellett, így inkább befeküdt barátja ölébe. Fejét Luc lábán nyugtatta, teste pedig összekötötte a slytheket a Tekergőkkel, a hosszú lábaknak pedig Sirius örvendhetett. -Kezdődhetne már... Unatkozom -nyögött fel egy idő után a lány, és kivételesen nem egyedül nyögdécselt. A két osztály türelmetlenül várt már fél órája, de a tanárnak nyoma sem volt.

2007.07.17. 18:02

Snape és Jay a tó mellett ültek egy nagy tölgyfa alatt, ahol nyugodtan tudtak beszélgetni, alkalom adtán pedig elkészíthették a házi feladataikat. - Én ezt nem bírom tovább – mondta Jay és a háta mögé hajította a bájitaltan könyvét. Tiszta hülye vagyok ehhez, semmit sem tudok. Meg fogok bukni a RAVASZ vizsgán, és még utcai söprögető sem lesz belőlem. Tudom, hogy még így is több időt töltök azzal, hogy tanuljam ezt a tantárgyat mint kéne, de ez sem segít. Pedig nem gondoltam volna, hogy egy diák, vagyis te ilyen jól el tudja magyarázni nekem a bájitaltant. És mégis. Amikor te magyarázod értem, mikor a tanár, akkor meg nem… De még így is úgy érzem, hogy semmit sem tudok… - Szerintem nem kéne ennyit törődnöd ezzel. Tudom, hogy fontos neked a bájitaltan, de ahhoz érzék is kell. - Igen, és az sajnos belőlem hiányzik – a lány már épp készült a távozásra, de aztán váratlanul az eszébe jutott egy kósza ötlet. - Snape, nincs kedved ma nálam aludni? Jó tudom, most nem érted, hogy ez hogy jött ide, igazán én sem, csak úgy gondoltam… Snape nem válaszolt erre, csak felkapta a könyveit, aztán csak futólagennyit vetett oda.: - Készülnöm kell…És rákacsintott a lányra.     -         Serpensortia! Serpensortia! Serpensortia! A varázsszó hatására három sziszegő kígyó jelent meg Jay lábai előtt, és gonoszul néztek a kis húzott szemeikkel miközben villás nyelveiket ki-be dugdosták a szájukból. - Így szépen, mentek bele ebbe a dobozba (melyet akkor varázsolt elő). Nem árt egy kis móka.   A fekete macska épp egy békát próbált elkapni, bőszen ugrált utána, de a kis kétéltű minduntalan visszamászott a vízbe. - Luci gyere cicc… Rossz vagy! Mennünk kell, na gyere már! Lecseréllek egy kutyára ha ilyen kis ostoba vagy. Már későre járt, mire sikerült a kígyóktól hemzsegő dobozt becipelnie és a macskát beparancsolnia Jaynek a kastélyba. - Még hosszú este vár rám – gondolta – és erotikától fülledt….

2007.07.16. 00:29

Dupla bájitaltanon aztán nem is hallottak mást, csak ahogy Snape Arlent osztja.   -Ha nem tudnád, az unikornis patáját 75°os szögben kell vágni, és a tiéd csak 74°! Egyszer osztanak be melléd, és tönkre akarsz rögtön tenni! –kesergett a nyálkás hajú, szürkés bőrű srác. –És ha a patkányszőrt még egyszer így hajítod bele, kérni fogom, hogy külön terembe kerüljünk! Arlen erre nem reagálva folytatta a Selyemfényt varázsoló ital főzését, ami Snape számára meglepő módon tökéletes ezüstös fényben derengett, és jót szórakozott magában, hogy az idei első órán hóbortos professzoruk egymás mellé osztotta őket. *Pláne nem az új MP3-val a fülében :)  *     A többi, kevésbé őrült slytherines inkább a nyári izgalmakat osztotta meg a többiekkel, így Annenek alkalma adódott beszámolni a Malfoy kúrián töltött csodálatos egy hónapról a barátainak…   -..és képzeljétek, hatalmas jakuzzijuk van, amit ki is próbáltunk- hencegett a lány…   …amíg Nicolas is kifejtette a nyáron megszerzett kvidvics élményeit, amit a Fekete tengeri Kvidvics Táborban szerzett…   -Azt mindenkinek látnia kellett volna! Megpróbáltam a híres fordulatot, amit eddig csak James produkált, tudjátok a griffendéles srác, és SIKERÜLT!! Úgy hogy alig várom az első meccsünket…ahol bemutatom, hogy nem csak ő tud ilyen fogásokat….!

2007.07.15. 23:01

- Julian... - biccentett az ajtó felé a legéberebb, avagy az Egetrengető Lucius. Édes szavai után már mindenki felfogta, mi is történt, és Arlen is elszakadt az öltönye tisztítgatásától, hogy pár jelentőségteljes pillantást válthasson az újonnan érkezett baráttal. - Ciao, Dzsúz, jót nyaraltál? - kérdezte bájosan, mire Julian csak bólintott egyet, és pásztázni kezdte a szobát. Snape száját nem nyitotta szóra, inkább csak szemkontaktussal jelezte, hogy helló. Julian nem is várt mást a fiútól, csak tovább jártatta szája helyett szemét. Aztán bevonta a játékba a kezeit is, és intett egyet Averynek. Azonban íriszei még most is kielégületlenek voltak. De a slytherin szobák nem ismerik ezt a szót, nyílt az ajtó, és már be is lépett rajta egy frissen zuhanyzott Nicolas. - Hello seggarc - üdvözölte vigyorogva Juliant, közben pedig csak úgy hatásosan hátradobta félig vizes haját. - Csá te pöcsmadár - viszonzott a fiú, a következő pillanatban meg söpörhette ki arcából a szőke hajtincseket. Nic csüngött még pár pillanatig a nyakán, aztán eleresztette szegény Juliant. - Mielőtt helyben megerőszakolnál – amit tudom, hogy szeretnél -, menjünk inkább bájitaltanra - utasított a már nem szenvedő alany, és vezényszóra mindenki készülődni és öltözni kezdett.

2007.07.15. 22:33

- Siess, édesem, már bepakoltam az összes ruhádat – mondta Mrs Coulson elégedetten, miközben egy pálcaintéssel levarázsolta kicsiny fiacskája összes ingóságát a földszintre. - Megyek – morogta fásultan, csak úgy magának Julian, miközben megigazította a haját a tükörben. - Igyekezz – hallotta az apja kemény hangját is odalentről. – Nem szeretnék késni Slughorntól. - Itt vagyok már! – sietett le a lépcsőn a Coulson szülők drága gyermeke. – Mehetünk. - Csakhogy – mondta az idősebbik férfi, és várakozó pillantást vetett feleségére. - Vigyázz magadra, Julian – mondta a vöröshajú nő, miközben gyengéden átölelte az említettet. – A vizsgáidra tanulnod kell, és… - Jó, anya, én is így érzek, szia – szakasztotta ki magát villámgyorsan a karokból a fiú, és ezzel együtt apja mellé állt. A következő pillanatban az ismerős, gumicső-belső-szerű érzés kerítette hatalmába, a hoppanálás jól ismert szenvedése, a következő pislogásakor pedig már a Roxfort kapuja magasodott fölé. - Jó reggelt, Mr Coulson, szervusz, Jules – mondta a bejáraton belül álló Slughorn. Julian összeszorította a fogait, a kezeit meg ökölbe. - Jó reggelt, professzor –erőltetett tökéletes udvariasságot a hangjára. A tanár kinyitotta a lelakatolt kaput, miközben kedélyes mosollyal az arcán beszélgetést kezdeményezett. - Milyen volt a nyaralás, Mr Coulson? Julianből akaratlanul is kitört a röhögés, de az apja egy jéghideg pillantása elhallgattatta. - Remek – mosolygott aztán Coulson. – Görögország igazán varázslatos. Marhára varázslatos volt, gondolta átszellemült vigyorral az arcán a fiú, sötét üzleteket intézni, miközben a fiad meg a feleséged a parton napozik, tök varázslatos. - Ennek örülök – mosolygott még mindig Slughorn. Nemsokára az épület tényleges bejárata, a tölgyfaajtó elé értek. - Nos, Julian, azt hiszem, nem maradtál le semmiről, bár az évnyitó lakoma felettébb ízletes volt. - Bizonyosan – mondta a tőle telhető legilledelmesebben a fiú, bár már a könyökén jött ki ez a finomkodó beszéd. Legszívesebben megmondta volna, hogy csak a kibaszott háztársait és az ágyát akarja. Már az előcsarnok hűvösében lépkedtek, amikor Slughorn újra megszólalt. - Akkor fiam, mehetsz a többiekhez, ha elbúcsúztál édesapádtól. - Szia – mondta minden meggyőződés nélkül Julian, és már fordult is el, gyors léptekkel elindult a pincék felé. A háttérben még hallotta apja hideg hangját. - Szeretnék beszélni magával. - Ó, hogyne… - hízelgett a professzor, majd elhaltak a közös léptek. Megint kavar, fintorodott el keserűen Julian, de már kezdte megszokni. Ám a pillanatnyi rosszkedve ahogy jött, el is szállt, amikor leért a jól megszokott klubhelységbe. Reggeli már elmúlt, úgyhogy sejtette, hogyha a többiek itt nincsenek, akkor bizony a hálók fogságában tengődnek. Végignézett az itt dekkoló néhány elsős kislányon (akik nagy szemeket meresztve kezdtek susmusolni), aztán kettesével szedvén a lépcsőket, szabályosan berobbant a fiúhálóba. - Megjöttem!

2007.07.15. 01:11

A slytherin társaság a végzősökhöz illő díszben vonult le tehát a reggelihez, ahol sikerült is a babérokat (még ha azok ma nem is nőttek nagyra) learatniuk, hiszen a gólyák ámulva nézték a szőke srácokat öltönyben, a lányokat pedig a slytherin előnyős színeiben. Arlen és Nico egymással szemben huppantak le, Anne testvére és szerelme közé csücsült, a fürge Narcissa pedig elfoglalta Luc melletti szabad helyet. Avery és Snape távolabb ültek a „tömegtől”, és Sim Arlen mellé került, amit olyan nagyon nem is bánt. A társalgás nehezen indult meg, a társaság egyik része a másikkal volt elfoglalva, akik pedig társ nélkül maradtak éppen eléggé voltak kómásak ahhoz, hogy a tej megaludjon a szájukban. -Miért rohantál el úgy tegnap, Nic? -kérdezte egy ásítás után Arlen, és igyekezett nem leenni a több száz galleonos ruháját olcsó gabonapehellyel. -Anne fáradt volt... Ha nem kapom el, leesik a lépcsőn, vagyis a lépcső hűlt helyén -nevetett fel a fiú, majd elegánsan megkente a pirítósát. -És különben is, úriember nem marad a buli végéig... -mosolygott végül, a pad alá küldve pár olvadó másodévest. -Mióta vagy te úriember, édes? -kacagott fel Anne, és öldalba bökte Nicolast. -Bár mit ne mondjak, jól áll ez a szmoking... -Ugyan, szívem, hát engem már nem is dicsérsz? -húzta az ölébe barátnőjét Lucius, aki dicséretképp megcsókolta kedvesét. -Igazán szexi vagy, Luc -dorombolt mellette Narcissa, és hozzádörgölőzött a méregzöld öltönyhöz. -Te viszont annyira nem, Cissy drágám, úgyhogy inkább egyél, az hasznosabb -közölte szárazon Nic, megvédve a turbékoló galambpárt. -Nicolas, ezek szerint az ezüst nem a kedvenced – csodálkozott Arl.- Viszont nekem igen. Úgyhogy lányok, tarthatnátok egy kis divatbemutatót a kedvünkért…akarom mondani a gólyák kedvéért. – Mivel hogy a picik már nem is leplezték, hogy őket bámulják, és a legmerészebb már Simhez simulva csorgatta a nyálát a lányért. -Arlen, nem volt elég a reggeli bemutató? –nézett fel Anne, bár a többi lány nem értette, de a fiúk összenéztek erre, amire viszont Lucius háborodott fel, és tessékelte a kamaszok gondolatát odább a barátnője látványától. -Nem tudjátok, hogy Snape hogyan távozott a buliról? Kemény pénzeket fizettem ellene, nem szeretném, hogy ő nyerjen…-gondolkozott hangosan Sim, ezzel zavarba hozva Arlent. -Lehettetek volna okosabbak, szabhattatok volna határidőt -kotyogott közbe Anne. -Egy csajt bárki fel tud csípni, no de megtartani! Rossz éjszakám nekem is lehet... -De nem velem... -Nem, nem veled, édes -simította végig Lucius arcát An, majd visszakanyarodott a mondathoz. -De mondjuk egy hónapig én sem vagyok tartósan ízléstelen. Ha valóban fogadni akartok, rendesen, hát csináljátok is úgy. Legyen egy hónap, ha addig Snape-nek meglesz a csaja, nyert. Viszont Arlen, még behozhatod, ha ma felszedsz valakit, és minden balul sül el – tehát mindenki boldog lesz egy hónapig – még lehet döntetlen... Nos? -mosolygott édesen mondandója végére érve Anne, mint aki nagy szaktekintély a témában. -Áhh..-nyögött fel az érintett- ez kimondottan reménytelen. A lányok elveszik minden életkedvemet, és ha még egy hónapig kell elviselnem egy ilyen példányt, tuti megőrülök. Snusynak való büntetés ez. De azért megbeszélem majd vele, és ha nem megy bele, belátja, hogy képtelen megtartani a cafkáját. Eleve griffendéles… -Miért mondasz ilyeneket? Lehetséges, hogy valakinek te vagy maga a Szőke Herceg, álmai férfija, a hős varázsló (=lovag). Ha meg másként nem megy, itt egy gólya. –könyökölte meg ezzel a lendülettel Nic az egyik fekete hajú, csenevész kiscsajt. – Nem hagyhatod, hogy egy Snape nyerjen ellened! Nézz már egyszer tükörbe, az isten szerelmére! -Ne emlegesd a szerelmet… -Ugyan, szívem, ne legyél már depressziós -csóválta a fejét An. -Ha csaj kell, csak szólj. Megmutatod, és kész, a tiéd, elintézem -ajánlotta Anne, de Arlen tiltakozott. -Nekem kell megszereznem. És én a tökéleteset akarom! -Bocs, haver, ő már foglalt -szorította magához Lucius a barátnőjét, aki nevetve fogadta a bókot. -Ha meg srác kéne -hajolt közelebb Arlenhez Nicolas -, csak egy szavadba kerül, hidd el -kacsintott, majd egy mosoly után visszatért a vajaspirítóshoz. Arlen az utóbbi kijelentés hallatán félrenyelte a baracklekváros kenyerét, így ennek következtében a zakója már nem az eredeti színében pompázott, ezzel még nagyobb sokkot okozva a fiúnak. Miután megkapta az aktuális órarendjét, elszaladt átöltözni, nehogy a dupla bájitaltanon méltóságát vesztve kelljen megjelennie a társai előtt. Akik mellesleg bénázását látván jót kacagtak rajta. 10 perccel később a társaság már jó hangulatban tartott a számukra talán kedvesebb hely felé az alagsorba.

2007.07.14. 01:00

(ne aggódjatok, az utolsó dózis belőlem mára) -Álomszép vagy, Narcissa -húzta fel az ezüstös ruha cipzárját Simonetta, majd megigazította a csipkéket barátnője vállán. -Ha ezzel nem veszed le a lábáról Lucius, hát semmivel... -mosolygott. -Ha ebben meglát, még azt a ribancot is otthagyja, remélem -sóhajtott Cissy, és behúzta a hasát. -Tökéletes az alakom, nem gondolod, Sim? -fordult el a tükörtől egy újabb dózis egoizmusért. -Az, te mázlista -nevetett a kérdezett, aztán ő állt be az üveglap elé. -Azért remélem, Luciusnak én is tetszem majd... Elvégre ez a kedvenc színe, méregzöld. És mi ketten -maga mellé húzta Narcissát- tökéletesen mutatunk majd egymás mellett. Ezüst és zöld, a két slytherin díva... Hát nem csodás? -kacagott fel édesen, és átölelte legjobb barátnőjét. -Csodásmesés -dörmögte Megara az orra alatt, miközben próbálta a lábára erőltetni a magassarkú cipőt. Nem volt oda érte, de ami kell, az kell, és ha az jól is áll rajta, hát felébe az előítéletekkel. -Jó reggelt -vágta ki az ajtót Anne, kezében a tegnapi ruhájával. -Imádok Luciusszal aludni, egyszerűen... isteni -mosolygott átszellemülten, majd lehuppant Meg mellé. -Hogy én ezt már hányszor hallottam -csóválta a fejét vigyorogva, közben pedig egy erőteljes lökéssel magáévá tette a cipőt. -Na és mesélj, milyen volt Arlen? -kérdezősködött Anne, majd felpattant, és elkezdte összegyűjteni a tökéletes bálirha kellékeit. -Később megbeszéljük -mérte fel a hallgatózó terepet Meg. -Itt nem hogy a falnak, de még Narcissának is füle van... -És pálcája is -vicsorgott az érintett, és már lengette is azt, amije van, de Sim kivonszolta a szobából. -Rémesek -sóhajtott An. -Még mindig Lucra hajtanak? -Mikor nem tették azt? -Lucius az enyém, ez nem kérdés... -Nem, a kérdés csak az, hogy meddig? -Ne légy cinikus, ugyan kire váltanám? Fiatalabbal nem kezdek, a végőz évfolyamból pedig minden igazán jópasi megvolt... -Kivéve Siriust! -No igen... De azt hiszem, Black-kel nem állok le, hacsak nem az életem függ rajta. -Óh, fogadunk, hogy de? -Fogadjunk -nevetett An, majd kezet fogott Megarával. -De most segíts, és kapcsold be ezt hátul...

[44-25] [24-5] [4-1]